Product Overview
Sándor Szokolay Works With Piano - Balázs Szokolay piano / Audio CD 2004 / Hungaroton Classic HCD32350
HCD32350
UPC 5991813225023
ADD
Notes and texts in English
Magyar nyelvű ismertetővel
Gyártó: Hungaroton
Made in Hungary
Tracklist:
1. Vérnász - szvit Op. 52/ a
2. Déploration Op. 25 (1964)
3. Két portré Op. 49 (1975)
4. Négy bagatell (Tarhosi zongoradarabok Op. 1)
5. Karácsonyi miniatűrök (Tarhosi zongoradarabok Op. 1)
6. Csendes litánia (Tarhosi zongoradarabok Op. 1)
7. Zenélő óra (Tarhosi zongoradarabok Op. 1)
8. Csivitelő (Tarhosi zongoradarabok Op. 1)
9. Ostinato bolgár ritmusban (Tarhosi zongoradarabok Op. 1)
10. Játszótéren (Tarhosi zongoradarabok Op. 1)
11. Két bagatell (Tarhosi zongoradarabok Op. 1)
12. Iciri-piciri zongoradarabok a Zene-bona sorozatból Op. 1
13. Perge Pál
14. Csúfolódó
15. I. szonatina Op. 9
16. Hüvelyk Matyi
17. II. szonatina Op. 9/a
18. Pastorella (Concerto-Rondo) Op. 8
19. Zongoraverseny Op. 17
2. Déploration Op. 25 (1964)
3. Két portré Op. 49 (1975)
4. Négy bagatell (Tarhosi zongoradarabok Op. 1)
5. Karácsonyi miniatűrök (Tarhosi zongoradarabok Op. 1)
6. Csendes litánia (Tarhosi zongoradarabok Op. 1)
7. Zenélő óra (Tarhosi zongoradarabok Op. 1)
8. Csivitelő (Tarhosi zongoradarabok Op. 1)
9. Ostinato bolgár ritmusban (Tarhosi zongoradarabok Op. 1)
10. Játszótéren (Tarhosi zongoradarabok Op. 1)
11. Két bagatell (Tarhosi zongoradarabok Op. 1)
12. Iciri-piciri zongoradarabok a Zene-bona sorozatból Op. 1
13. Perge Pál
14. Csúfolódó
15. I. szonatina Op. 9
16. Hüvelyk Matyi
17. II. szonatina Op. 9/a
18. Pastorella (Concerto-Rondo) Op. 8
19. Zongoraverseny Op. 17
Total Time: 78:08
Balázs Szokolay - Piano
Júlia Pászthy - Soprano
István Berczelly - Baritone
István Ruppert - Organ
Hungarian State Chorus (Chorus master: Mátyás Antal)
Hungarian State Orchestra conducted by Géza Oberfrank
Orsolya Kaczander - Flute
MATÁV Symphony Orchestra conducted by András Ligeti
Profile:
Hungarian composer, born 30 March 1931 in Kunágota, Hungary and died 8 December 2013 in Sopron, Hungary.
Szokolay Sándor (Kunágota, 1931. március 30. – Sopron, 2013. december 8.) Kossuth-díjas magyar zeneszerző, egyetemi tanár.
Kunágota egyetlen evangélikus családjában született. Orosházán már vallásának megfelelő környezetben nevelkedett. Ez nyomot hagyott későbbi vallásos témaválasztásában is. Zenei tanulmányait 1947-ben a békés–tarhosi zenei gimnáziumban kezdte, ott is érettségizett 1950-ben, majd 1950-től a Zeneakadémián tanult zeneszerzést Szabó Ferenc és Farkas Ferenc tanítványaként. Szolfézstanár volt a Fővárosi Zeneiskolai Szervezet keretében a Fodor-féle zeneiskolában (1952–1955). Diplomája megszerzése után, 1957-től 1961-ig a Magyar Rádió zenei lektora és szerkesztője volt, ezt követően független művészként kereste megélhetését.
1966-tól 1994-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola középiskolai énektanár és karvezető, valamint zeneszerzés tanszakán ellenpontot, prozódiát és zeneszerzést tanított, 1982-től egyetemi tanárként. 1994-ben innen vonult nyugalomba. A Magyar Televízió zenei lektora volt (1978–1988 között).
Igen termékeny és sokoldalú zeneszerzői tevékenysége eredményeképpen számos énekes és hangszeres alkotást írt, életművének gerincét azonban operái alkotják. Művei, különösen operái, külföldön is ismertek. Az 1964-ben komponált Vérnász című operájával egyszeriben közismert lett az európai zenei életben; szövegét mintegy tucatnyi nyelvre fordították le és nagy sikerrel mutatták be a világ huszonhárom városában. Kiváló dramaturgiai érzékkel rendelkezett, művei színpadra termettek. A Lorca-tragédia alapján írt, Illyés Gyula által lefordított Vérnász (1964) – amit a Zenés TV színház sorozat keretében 1974-ben Mikó András rendezésében a Magyar Televízióban is bemutattak – a spanyol, a Shakespeare ihlette Hamlet (1968) angol és dán, a Németh László Ótestamentumra épülő drámája inspirálta Sámson (1973) bibliai ihletésű, a Nikosz Kazantzakisz regénye nyomán készült Ecce homo (1984) újgörög passió, a Szávitri (1988) indiai mesére épül, Lessing Bölcs Náthánja pedig a keresztény-zsidó-muzulmán feszültségek egyetemes hordozója. Hetedik operája, az Árpád-házi Szent Margitról szóló nemzeti opera (Margit, a hazának szentelt áldozat) azonban az első olyan műve, amelyben magyar történelmi témát dolgoz fel (ebből 1995-ben operafilm is készült Márton István és Koltay Gábor rendezésében).
Szokolay Sándor rendkívül sokat tett azért, hogy az ifjúság komolyzene iránti érdeklődése a könnyűzene térhódítása mellett is megmaradjon. Már a Vérnászt követő újabb operája, a Tavaszhozó kislány (1967) is a gyerekek számára íródott (a verseket Balássy László írta Móra Ferenc novellája alapján). Ezenkívül volt még egy jelentős gyermekoperája, a Csalóka Péter, ebből is készült tévéfilm, 1979-ben Horváth Ádám rendezésében.
Jellemző az ifjúság iránti pedagógiai elkötelezettségére, hogy már első kísérőzenéjét is egy animációs filmhez, Csermák Tibor 1961-ben készült A Piros pöttyös labda című rövidfilmjéhez adta. A Csillagszemű című, Markos Miklós rendezte mesejátékhoz pedig 1978-ban kísérőzenét komponált.
Letagadhatatlanul énekes gyökerű számos hangszeres szerzeménye. Különféle szólóhangszerekre komponált versenyművet (Zongoraversenye, Hegedűversenyei, Trombitaversenye, Fuvolaversenye). Írt balettet, három szimfóniát, kamaraműveket (Vonósnégyes; Szextett), több mint húsz kantátát, oratóriumokat, dalokat és kórusműveket.
A kommunista korszak alatt sem rejtette véka alá Istenbe vetett hitét. Az 1970-es évektől megszaporodtak egyházi művei (Locarnói motetta; Confessio Augustana; Luther kantáta; stb.). Evangélikus hite ötvöződött a szívből jövő ökumenikus gondolatokkal.
Vulkanikusan kitörő alkotóerejét, ellenállhatatlan hatású, üde, szenvedélyes hangvételét, tehetségét nem lehet beskatulyázni. Drámai teremtőereje Shakespeare-ével vetekszik, zenei lírája Arany János-i. Műveit át-átszövik a népzene jellegzetességei (pentatónia, modalitás, ritmus), az egyházi népénekek, a középkori gregorián himnuszok, a reneszánsz szófestészet, a barokk variációs és imitációs technika, sőt a tizenkétfokúság és énekbeszéd (recitativo) is, mindez stiláris törés nélkül, tökéletes egységet alkotva. Harmóniavilágában újra és újra megjelennek a jellegzetes mixtúrák - énekes zenéjében a végsőkig tiszteletben tartja a nyelv belső életét, lüktetését, hangsúly- és ritmusvilágát. Nem csak a magyar nyelvre van tekintettel, elmondható ez latin vagy német szövegű műveiről is. Hitet, erőt, égi üzenetet közvetítő összetéveszthetetlen stílusa egyetemessé és örök érvényűvé teszi művészetét, mely jóllehet magába olvasztja Európa mindig megújuló szellemi áramlatait, „mégis győztes, mégis új és magyar”. Alkotásaiból archaikus modernség, képzettársítás-világ, műveltségből fakadó széles palettájú ötlettár, hamis felhangoktól mentes magyarság, mélyen megélt hit sugárzik.
Nem tartozott egyetlen zeneszerzői csoportosuláshoz sem. Véleménye szerint a zeneszerzés eszközeként rendkívül fontos a szakmabeli tudás, de nincs ihletett komponista az Isten adta alkotókészség, tehetség nélkül.
Opusainak száma felül van a négyszázon. Kórusműveiben több mint harminc magyar költő versét zenésítette meg. Szövegválasztása szinte missziót teljesít. Számos művét történelmi múltunk ihlette.
1952-ben házasságot kötött Szesztay Sári zongoraművésszel, akitől 1968-ban elvált. 1970-ben dr. Weltler Magdolnát (bőrgyógyász szakorvos) vette feleségül. Gyermekei – Tamás kivételével – valamennyien muzsikusok: Gergely és Balázs zongorista, Ádám fuvolás, a második házasságból született Orsolya pedig hegedűművész lett. 1994-ben Sopronba költözött, ahol még több időt tudott szentelni a komponálásnak és Bécsben élő leányához is közelebb került.
Kunágota egyetlen evangélikus családjában született. Orosházán már vallásának megfelelő környezetben nevelkedett. Ez nyomot hagyott későbbi vallásos témaválasztásában is. Zenei tanulmányait 1947-ben a békés–tarhosi zenei gimnáziumban kezdte, ott is érettségizett 1950-ben, majd 1950-től a Zeneakadémián tanult zeneszerzést Szabó Ferenc és Farkas Ferenc tanítványaként. Szolfézstanár volt a Fővárosi Zeneiskolai Szervezet keretében a Fodor-féle zeneiskolában (1952–1955). Diplomája megszerzése után, 1957-től 1961-ig a Magyar Rádió zenei lektora és szerkesztője volt, ezt követően független művészként kereste megélhetését.
1966-tól 1994-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola középiskolai énektanár és karvezető, valamint zeneszerzés tanszakán ellenpontot, prozódiát és zeneszerzést tanított, 1982-től egyetemi tanárként. 1994-ben innen vonult nyugalomba. A Magyar Televízió zenei lektora volt (1978–1988 között).
Igen termékeny és sokoldalú zeneszerzői tevékenysége eredményeképpen számos énekes és hangszeres alkotást írt, életművének gerincét azonban operái alkotják. Művei, különösen operái, külföldön is ismertek. Az 1964-ben komponált Vérnász című operájával egyszeriben közismert lett az európai zenei életben; szövegét mintegy tucatnyi nyelvre fordították le és nagy sikerrel mutatták be a világ huszonhárom városában. Kiváló dramaturgiai érzékkel rendelkezett, művei színpadra termettek. A Lorca-tragédia alapján írt, Illyés Gyula által lefordított Vérnász (1964) – amit a Zenés TV színház sorozat keretében 1974-ben Mikó András rendezésében a Magyar Televízióban is bemutattak – a spanyol, a Shakespeare ihlette Hamlet (1968) angol és dán, a Németh László Ótestamentumra épülő drámája inspirálta Sámson (1973) bibliai ihletésű, a Nikosz Kazantzakisz regénye nyomán készült Ecce homo (1984) újgörög passió, a Szávitri (1988) indiai mesére épül, Lessing Bölcs Náthánja pedig a keresztény-zsidó-muzulmán feszültségek egyetemes hordozója. Hetedik operája, az Árpád-házi Szent Margitról szóló nemzeti opera (Margit, a hazának szentelt áldozat) azonban az első olyan műve, amelyben magyar történelmi témát dolgoz fel (ebből 1995-ben operafilm is készült Márton István és Koltay Gábor rendezésében).
Szokolay Sándor rendkívül sokat tett azért, hogy az ifjúság komolyzene iránti érdeklődése a könnyűzene térhódítása mellett is megmaradjon. Már a Vérnászt követő újabb operája, a Tavaszhozó kislány (1967) is a gyerekek számára íródott (a verseket Balássy László írta Móra Ferenc novellája alapján). Ezenkívül volt még egy jelentős gyermekoperája, a Csalóka Péter, ebből is készült tévéfilm, 1979-ben Horváth Ádám rendezésében.
Jellemző az ifjúság iránti pedagógiai elkötelezettségére, hogy már első kísérőzenéjét is egy animációs filmhez, Csermák Tibor 1961-ben készült A Piros pöttyös labda című rövidfilmjéhez adta. A Csillagszemű című, Markos Miklós rendezte mesejátékhoz pedig 1978-ban kísérőzenét komponált.
Letagadhatatlanul énekes gyökerű számos hangszeres szerzeménye. Különféle szólóhangszerekre komponált versenyművet (Zongoraversenye, Hegedűversenyei, Trombitaversenye, Fuvolaversenye). Írt balettet, három szimfóniát, kamaraműveket (Vonósnégyes; Szextett), több mint húsz kantátát, oratóriumokat, dalokat és kórusműveket.
A kommunista korszak alatt sem rejtette véka alá Istenbe vetett hitét. Az 1970-es évektől megszaporodtak egyházi művei (Locarnói motetta; Confessio Augustana; Luther kantáta; stb.). Evangélikus hite ötvöződött a szívből jövő ökumenikus gondolatokkal.
Vulkanikusan kitörő alkotóerejét, ellenállhatatlan hatású, üde, szenvedélyes hangvételét, tehetségét nem lehet beskatulyázni. Drámai teremtőereje Shakespeare-ével vetekszik, zenei lírája Arany János-i. Műveit át-átszövik a népzene jellegzetességei (pentatónia, modalitás, ritmus), az egyházi népénekek, a középkori gregorián himnuszok, a reneszánsz szófestészet, a barokk variációs és imitációs technika, sőt a tizenkétfokúság és énekbeszéd (recitativo) is, mindez stiláris törés nélkül, tökéletes egységet alkotva. Harmóniavilágában újra és újra megjelennek a jellegzetes mixtúrák - énekes zenéjében a végsőkig tiszteletben tartja a nyelv belső életét, lüktetését, hangsúly- és ritmusvilágát. Nem csak a magyar nyelvre van tekintettel, elmondható ez latin vagy német szövegű műveiről is. Hitet, erőt, égi üzenetet közvetítő összetéveszthetetlen stílusa egyetemessé és örök érvényűvé teszi művészetét, mely jóllehet magába olvasztja Európa mindig megújuló szellemi áramlatait, „mégis győztes, mégis új és magyar”. Alkotásaiból archaikus modernség, képzettársítás-világ, műveltségből fakadó széles palettájú ötlettár, hamis felhangoktól mentes magyarság, mélyen megélt hit sugárzik.
Nem tartozott egyetlen zeneszerzői csoportosuláshoz sem. Véleménye szerint a zeneszerzés eszközeként rendkívül fontos a szakmabeli tudás, de nincs ihletett komponista az Isten adta alkotókészség, tehetség nélkül.
Opusainak száma felül van a négyszázon. Kórusműveiben több mint harminc magyar költő versét zenésítette meg. Szövegválasztása szinte missziót teljesít. Számos művét történelmi múltunk ihlette.
1952-ben házasságot kötött Szesztay Sári zongoraművésszel, akitől 1968-ban elvált. 1970-ben dr. Weltler Magdolnát (bőrgyógyász szakorvos) vette feleségül. Gyermekei – Tamás kivételével – valamennyien muzsikusok: Gergely és Balázs zongorista, Ádám fuvolás, a második házasságból született Orsolya pedig hegedűművész lett. 1994-ben Sopronba költözött, ahol még több időt tudott szentelni a komponálásnak és Bécsben élő leányához is közelebb került.
2013. december 8-án ott is hunyt el, halála másnapján az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának nyilvánította.
Szokolay Balázs; Pászthy Júlia; Berczelly István; Ruppert István; Magyar Állami Énekkar; Magyar Állami Hangversenyzenekar; Kaczander Orsolya; Matáv Szimfonikus Zenekar; Oberfrank Géza; Ligeti András
