Harisnyás Pippi a déltengeren - Astrid Lindgren - Fordította Tótfalusi István / Ingrid Vang-Nyman illusztrációival / Pippi Longstocking Swedish Novel TRANSLATED HUNGARIAN LANGUAGE Book

Tótfalusi István (1960-ig Tóth) (Budapest, 1936. december 8. –) József Attila-díjas (1997) magyar író, költő, nyelvész, műfordító, szerkesztő.

A Harisnyás Pippi (svédül: 'Pippi Långstrump') Astrid Lindgren először 1945-ben megjelent regénye, melyet még két folytatásban, illetve további képeskönyvekben adtak ki. Számos adaptáció készült belőle és rengeteg nyelvre lefordították, még üzbégre, szuahélire és zulura is. Az első kiadások illusztrációit a dán Ingrid Vang Nyman(wd) készítette.

1944-ben a történet a harminchét éves Astrid Lindgren ajándéka volt lányának, Karinnak, tizedik születésnapjára, aki 1941-ben betegsége miatt kérte még, meséljen neki Harisnyás Pippiről, így a mese hősének különleges neve – és ezzel karaktere – neki köszönhető. Nyomtatásban végül csak átdolgozva, 1945-ben jelent meg a Rabén & Sjögren(wd) gondozásában – öt, köztük az Albert Bonniers Förlag(wd) kiadó elutasítása miatt. A cég ennek a gyümölcsöző kapcsolatnak köszönheti későbbi, a gyermekirodalomban betöltött jelentős szerepét. Az írónő a kiadó egyik pályázatán nyerte el művének megjelenését, közösen az akkor huszonkilencéves dán Ingrid Vang Nymannal, aki az első kiadások képeit készítette, s aki ezekkel debütált illusztrátorként.

A regény típusa szerint kópéregény, vagy más néven pikareszk. A cselekményben és a főhősben egyaránt szinte észrevétlen keveredik a mindennapiság, a fantasztikum és a mesebeliség. Elsősorban a gyerekábrázolás révén a Harisnyás Pippi (pontos fordításban: Hosszúharisnyás Pippi) fontos alapmű a gyerekpróza történetében. Mondhatni egy antilányregény lányregény. Már a főhős külsejével is megtagadja a világirodalom addigi minden illemkódexét, amire viselkedésével és hazugságaival is rátesz még egy-egy lapáttal, azonban mindezzel a magányát és jóságát igyekszik eltakarni, amivel csak a felületes olvasót téveszti meg. Bár számos kritika érte a gyerekpszichológia részéről, kimutatások igazolják, hogy a történet átéléséhez a mesehallgató-meseolvasó gyerekben működésbe lépő kettős tudata által – aminek köszönhetően világosan tudja, hogy Pippi a képzelet világából való – bár csodálja, vagy akár szívesen látná a szomszédban, nem a főhőssel azonosul.

A mű kiadását követően is még sokáig megosztotta az olvasó, de még inkább a szakmai közönséget is, sőt újabb és újabb „viharokba” kerül. 2015-ben, megjelenésének hetvenedik évfordulójából ismét kiadják a háromrészes szériát, azonban az 1945-ös szövegben még bizonyos részek másként voltak. Például Pippi a négerek hercegnője, hajóskapitány apja pedig a négerek királya egy messzi szigeten, ám míg az 1940-es években ez a kifejezés még a hétköznapok negatív jelentés nélküli része volt, addig a 21. században már pejoratív értelmet kapott. Így az írónő lánya, Karin Nyman évekig tartó gondolkodás után egyezett bele, hogy az új kiadásban a néger szó helyett a „déltengerek” szerepeljen.

A Harisnyás Pippit a világ már körülbelül nyolcvan nyelvére és nyelvjárására lefordították. Magyarországra először 1972-ben került Árkos Antal fordításában és Zsoldos Vera, majd 1993-ban Dezső Andrea illusztrációjával. Az eredeti képekkel Tótfalusi István fordításában 1997-ben jelent meg.

Harisnyás Pippi apjával, a hajóskapitánnyal járta a világ tengereit, aki azonban egy viharban eltűnt. A kilencéves kislány ekkor egy icipici város szélén lévő roskatag öreg házba költözött, melyet apja vett idős korára s egy öreg kertben állt és Villekulla-villa a neve. A hajóról két holmit hozott csak magával: egy kis majmot, Nilson urat és egy kis koffert tele aranypénzzel. Vesz magának egy lovat, amit a verandán tart és ha kedve szottyan, maga cipel. A szomszéd kert közepén egy hasonló házban egy házaspár lakik két gyermekével, a fiút Tominak, a lányt Annikának hívták. Pippi első sétáján találkoznak. Számos kaland vár itt a vagány, szeplős és vörös hajú kislányra, megment a tűzvésztől egy testvérpárt, édességet vesz a város összes gyerekének, vagy éppen porig rombol egy cirkuszi előadást, sőt még az erőművészt is elnáspángolja. Kerüli az iskolát, és ha csak teheti, barátaival játszik, vagy kószál a városban.

Pippi Longstocking (Swedish: Pippi Långstrump) is a Swedish children's novel by writer Astrid Lindgren, published by Rabén & Sjögren with illustrations by Ingrid Vang Nyman in 1945. Translations have been published in more than 40 languages, commonly with new illustrations.

The first English language translation was published late in 1950 by The Viking Press in the United States with illustrations by Louis S. Glanzman.

In 2002 the Norwegian Nobel Institute listed the novel as one of the "Top 100 Works of World Literature", based on polling one hundred authors from fifty-four countries.