• Composed By – Franz Liszt
• Liner Notes – Bónis Ferenc
• Piano [Solo] – Georges Cziffra

Az egyes rapszódiák dallamainak a forrásai:

1. rapszódia: Liszt három különböző dalt is felhasznált: az Erkel Ferenc által megzenésített Két pisztoly című népszínműből származó Kocsmárosné, bort ide az iccébe című dalt, Az Alföldön halászlegény vagyok ént, Bernát Gáspár dalát és Thern Károly egy népies műdalát.
2. rapszódia: A bevezető – inkább román, mint magyaros – témáját Liszt egyik weimari vázlatfüzetében találták meg, a többi témát Heinrich Ehrlich német zongoraművésztől vette át.
3. rapszódia: Első témája lassú verbunkos jellegű, a második pedig ismét inkább romános. Már a Magyar Dallok IV. füzet 11. számában is szerepeltek.
4. rapszódia: Témái már szerepeltek a Magyar Dallok II. füzet 7. számában. Az első egy ismeretlen származású lassú verbunkos dallam, a továbbiak valószínűleg Csermák Antal György szerzeményei.
5. rapszódia: A Héroïde élégiaque – Hősi elégia című darab Kossovits József egyik magyar táncának feldolgozása.
6. rapszódia: A darab témái közül az első a Chlopitzky nóta című dallam, amely a Magyar Dallok I. füzet 5. számában már szerepelt, a következő Szerdahelyi József és Egressy Béni 1843-as kiadású gyűjteményéből való, és a Magyar Dallok I. füzet 4. számában már megtalálható volt. Szerepel még itt a Cserebogár, sárga cserebogár című dal témája is, amelyet Liszt jegyezhetett le, végül egy verbunkos gyors szakasza már a Magyar Dallok IV. füzet 11. számában is feltűnt.
7. rapszódia: A hetedik rapszódia három dallam feldolgozása, mindhárom szerepelt már a Magyar Rhapsodiák, VIII. füzet, 15. számában. Az első a Chlopitzky nótát is tartalmazó gyűjteményből ismert, míg a következő két dallam igazi magyar népdalok (Nincsen nékem kedvesebb vendégem, Nem láttam én télen fecskét) feldolgozásai.
8. rapszódia: A Káka tövén költ a ruca című dalt cigány előadás nyomán jegyezte le Liszt 1846 őszén, ugyanígy a harmadikat is. A középső Rózsavölgyi Márk Víg szeszély csárdásának feldolgozása.
9. rapszódia: Az első olaszos (?) téma Liszt kéziratos jegyzetfüzetében szerepel, a második egy nyomtatásban megjelent. ismeretlen szerzőjű csárdás, a harmadik népdal jellegű dallam, aztán ismét egy igazi magyar népdal (A kertmegi káposzta) feldolgozása, majd a Mikor én még legény voltam című műdal következik. A rapszódia valamennyi témája már a korai változatban is szerepelt.
10. rapszódia: A darab Egressy Béni Fogadj Isten című zongoradarabjának dallamán alapul, amelyet Egressy Liszt tiszteletére jelentetett meg 1846 májusában. A feldolgozás már szerepelt a Magyar Rhapsodiák, IX. füzet, 16. számában, és a művet Liszt Egressynek dedikálta.
11. rapszódia: Ez a rapszódia egy magyar népies műdal, egy verbunkostánc és két csárdás dallamainak felhasználásával készült.
12. rapszódia: Rózsavölgyi egyik csárdásának feldolgozása (az alapot Liszt maga jegyezte le emlékezetből), aztán szerepel még egy dallam a Nagy potpourri című kéziratos gyűjteményből is, de van egy virágének jellegű dallam, Egressy Béni Fantázia című művének részlete és A csikós című népszínmű egyik betétdala.
13. rapszódia: Két magyar népies műdal motívumai után két valódi magyar népdal következik (Ketten mentünk, hárman jöttünk, Akkor szép az erdő, mikor zöld), majd egy csárdás-dal (Nem- nem-nem, nem-nem-nem, nem megyünk mi innen el). A felhasznált dallamok közül néhány a Magyar Rhapsodiák, 1. füzet, 17. számában már szerepelt.
14. rapszódia: Több dallamból áll össze a mű, néhány még nem kiderített eredetű mellett (talán Liszt saját szerzeménye) van itt a Magosan repül a daru című magyar népies műdal, meg egy verbunkos tánc feldolgozása, aztán a Koltói csárdás című, Liszt által lejegyzett számok, például az Úgy ég a tűz, ha ropog című.
15. rapszódia: Az alap a Rákóczi induló, amelynek egyik feldolgozása a Magyar Rhapsodiák, VI. füzet, 13. számaként már szerepelt.

A kései négy magyar rapszódia Liszt saját dallamain alapul, csupán az utolsó, a 19. rapszódia készült Ábrányi Kornél két Elegáns csárdása felhasználásával (alcíme szerint D’aprés les Csárdás nobles de K. Ábrányi). Ez a négy darab elüt a korábbi tizenöttől, eltűntek belőlük a cigányos modorosságok, és messze előremutatnak a 20. század zenéje irányába.