Újszövetségi Alapismeretek II. Rész by Tarjáni Béla Jézus Örömhíre - Az Ősegyház tanítása / Szent Jeromos Bibliatársulat 1999 / Paperback / New Testament Foundations in Hungarian - The Good News of Jesus - Teachings of the the Ancient church

• Paperback 1999
• ISBN: 9789638589033  /  978-9638589033
• ISBN-10: 9638589035
• PAGES: 149
• PUBLISHER: Szent Jeromos Bibliatársulat
• LANGUAGE: Hungarian / Magyar

Hungarian Summary:

Nyugodtan állíthatjuk, hogy az Újszövetségi szentírás az a könyv, amely az emberiség életére a legnagyobb hatást gyakorolta. Ennek a könyvnek a keletkezéséhez mintegy hét évtizedre (isz. 30-100) volt szükség. Egyes részei az első század folyamán különböző időpontban készültek el, de olyan írásokat is tartalmaz, amelyek nem egyszeri megfogalmazás eredményei, hanem több évtizedes formálódás során alakultak ki (Mt, Mk, Lk evangéliuma). Amikor az újszövetség kialakulását és értékeit tanulmányozzuk, vissza kell mennünk az isz. 27.-ik esztendőre, amikor - Lukács evangéliumának tanúsága szerint - Jézus megkezdte nyilvános működését.
Ez az az esztendő, amikor a hatalmas Római Birodalom teljhatalmú császára, a 68 éves, morc és vaksi szemű Tibériusz (Tiberius Claudius Nero, 14-37) 13 évi uralkodás után végleg megelégelte a császárságot és visszavonult. Rómát és a birodalmat a császári testőrség törtető parancsnokára, Seianusra bízta, maga pedig Capri szigetén csalódott magányban töltötte életének (és „uralkodásának") hátralévő tíz évét. Nem mozdult onnan akkor sem, amikor Seianust meggyilkolták, sőt anyja temetésére sem ment el. Utóda (Caligula, 37-41) és párthívei végül nem győzték már kivárni az egyre súlyosabb betegségben szenvedő császár halálát: párnákkal megfojtották.
Tibériusz egyéni magatartása érdekes ellentétben áll magának a birodalomnak sorsával, melyet két nagy elődjével együtt (Julius Caesar, ie. 48-44; Augustus Octavianus, ie. 27-isz. 14) éppen ő tett naggyá, hatalmassá. Pannóniai, germániai hadjárataival maga is hozzájárult a birodalom területének növeléséhez, az elfoglalt területeken a római fennhatóság megszilárdításához. Igazságszeretete, bölcs mérséklete, jó szervezőképessége tovább fokozta az Augusztusz-i „római béke" termékeny hatását, a gazdasági élet felvirágozását. Ez időben a Római Birodalom határai messze eltávolodtak már a Földközi tenger partjaitól. Ide tartozott Afrika egész északi része Egyiptomtól Marokkóig, fél Európa Britanniáig, Pannóniáig, Ázsiából a mai török félsziget, Szíria, és természetesen Palesztina. (Ma 27 ország található ezen a területen.)
A Római Birodalom nagy kiterjedése ellenére csak kis töredéket foglalt el a Föld ember-lakta területeiből. Mégis, a világnak ez a része volt a legalkalmasabb arra, hogy a kereszténység megjelenjék és elterjedjen. A föld népeinek nagy része nomád, pásztorkodó, halászó-vadászó életet élt még, primitív törzsi szervezetben, igen kezdetleges kulturális szinten. Ez volt a helyzet Európa nagyobbik felében, Ázsiában (magyarok ősei), Afrikában, Amerikában, Ausztráliában. Természetesen léteztek más kultúrák is (India, Kína), de ezek természetüknél fogva elszigeteltek maradtak. Jellemző példa erre a kínai írás, mely túlságosan bonyolult volt ahhoz, hogy kifelé a kulturális értékek hordozója legyen. A föníciaiak ötlete viszont sokkal használhatóbbnak bizonyult: a hangzók írása a lehető legegyszerűbb, leggyorsabb, nagyon jól alkalmazható más, idegen nyelvekre is, igen gyorsan és könnyen elsajátítható. (Ebből született a héber, görög, latin írás.) Így az írás művészete az általa hordozott írott kultúra nagy tömegek kincsévé válhatott.

English Summary:

It is safe to say that the New Testament scriptures are the book that has had the greatest impact on the life of mankind. It took some seven decades (ish. 30-100) to produce this book. Some parts of it were written at different times during the first century, but it also contains writings that are not the result of a single drafting but of a process of formation over several decades (Mt, Mk, Lk, Gospel of Luke). When studying the development and values of the New Testament, we must go back to A.D. 27, when, as Luke's Gospel testifies, Jesus began his public ministry.
This is the year in which the all-powerful emperor of the mighty Roman Empire, the 68-year-old, grim-faced and blind-eyed Tiberius Claudius Nero (14-37), finally had enough of the empire after 13 years of rule and retired. He left Rome and the empire in the hands of Seianus, the brash commander of the imperial bodyguard, and spent the remaining ten years of his life (and 'reign') in frustrated solitude on the island of Capri. He remained there when Seianus was murdered, and did not even attend his mother's funeral. Finally, his successor (Caligula, 37-41) and his courtiers could not wait for the death of the emperor, who was suffering from an increasingly serious illness: they strangled him with pillows.
The individual behaviour of Tiberius is in interesting contrast to the fate of the empire itself, which he and his two great predecessors (Julius Caesar, 48-44 BC; Augustus Octavianus, 27-14 AD) had made great and powerful. Through his campaigns in Pannonia and Germania, he himself contributed to the expansion of the empire and the consolidation of Roman authority in the conquered territories. His love of justice, his wise moderation and his good organisation further enhanced the fruitful effects of the 'Roman Peace' of Augustus and the economic prosperity of the Empire. By this time, the borders of the Roman Empire had moved far from the shores of the Mediterranean. It included the whole of northern Africa from Egypt to Morocco, half of Europe to Britain and Pannonia, and from Asia to the present-day Turkish peninsula, Syria and, of course, Palestine.
The Roman Empire, despite its vast extent, occupied only a small fraction of the Earth's human-inhabited territories. Yet this part of the world was the most suitable for the emergence and spread of Christianity. Most of the peoples of the land were still living nomadic, pastoral, fishing and hunting lives, in primitive tribal organisations, at a very rudimentary cultural level. This was the case in most of Europe, Asia (the ancestors of the Hungarians), Africa, the Americas, Australia. Of course, there were other cultures (India, China), but they remained isolated by nature. A typical example is Chinese writing, which was too complex to be a vehicle of cultural values to the outside world. The Phoenicians' idea, on the other hand, proved to be much more useful: the writing of phonetic sounds was the simplest and quickest possible, very adaptable to other, foreign languages, very quick and easy to learn (Hebrew, Greek, Latin were born from this.) The art of writing could thus become a treasure of written culture for the masses. 

Tartalom / Contents: