Az együttes ritmusszekciója igen jó ismerője a gnawa zenének: Said Tichiti szülőföldjéről „hozta magával” e tudást, Halmos András pedig Hamid Drake (amerikai jazz dobos) tanácsára és rendszeres útmutatása alapján tanulmányozta a műfajt éveken át. A zenekar - élve a zene szabadságával – saját módján formálja koncertről koncertre a zenei anyagot, és sikeresen teremti meg a gnawa-ra jellemző erős érzelmi hatást.
A marokkói gnawák az arab birodalom rabszolgáinak és szolgáinak a leszármazottai, akik a tizenkettedik századtól kezdve kerültek Északnyugat-Afrikába. Miután áttértek az iszlám hitre, hamarosan erős testvériséget alkottak, valamint olyan szellemidézést és transztáncokat felvonultató rituálékat gyakoroltak, melyek Afrika Szaharától délre eső területein mindenhol előfordulnak Szenegáltól Etiópiáig. A lila de derdebának nevezett éjszakai szertartásaik során egyedülálló zenei stílust alakítottak ki, melynek részét alkotják a hagyományos afrikai hatások és hiedelmek, valamint a közép-ázsiai iszlám sámánizmus szellemidézése. A gnawák hosszú időn keresztül kirekesztett csoportot alkottak boszorkányságnak tartott szokásaik folytán, majd lassanként beolvadtak a társadalomba, és zenéjüket ünnepek alkalmával vallásos esteken vagy piacokon játsszák.

Said Tichiti - ének, guembri
Dresch Mihály - tenor és szoprán szaxofon, furulya
Kovács Ferenc - hegedű, trombita, ének
Halmos András - dob

Közreműködik:
Lukács Miklós - cimbalom