Rock Lexikon 3. DVD 2007 Charlie, Zorán / Directed by Seres Tamás, Varga Zs. Csaba H.S.D / Hungarian documentary about Rock Singers

UPC 5996357343974

REGION 2 PAL DVD  

MADE IN HUNGARY

AUDIO: Hungarian 2.0

Playtime: 100 minutes

Hungarian Summary:

Olyan két előadó került a méltán hiánypótló sorozat harmadik DVD-jére, akiknek bár van vezetékneve, az szinte sosem kerül művésznevük mellé. Horváth Károlyra még a balettintézetes időkben ragadt a Charlie, Zorán esetében viszont egyszerűbb volt elhagyni a Sztevanovityot. Előadók, akik más hangnemben és stílusban énekelnek, mégis arany, illetve platinalemezeket produkálnak.

Nem könnyű jó interjút készíteni az „amatőr profival”, ahogy Charlie definiálta saját magát. Az előadó, aki a színpadon azonnal megtalálja az énekhangját, a beszélgetések során bizony keresi a szavakat. Nagy György riporter azonban türelmes és nem utolsó sorban felkészülten kíváncsi, így olyasmik is kiderülnek a szakmában Csőrként emlegetett művészről, amit kevesen tudta vagy gondoltak volna. Az nyílt titok, hogy a balettintézetbe járt, beceneve viszont nem a Karcsi angol megfelelőjéből jött: trombitált, s a hangszerrel járkáló fiút a világhírű rezes, Charlie Parker után kezdték úgy szólítgatni, ahogy most a nagyérdemű is teszi. Az már csak részletkérdés, hogy Parker szaxofonos volt – teszi hozzá a riportalany, akiről kevesen hinnék, hogy mennyire zárkózott és lámpalázas. Ezeket próbálta oldani annak idején energikus mozgásával, amit persze egyből félreértettek/magyaráztak.

Sztoriból bőve jut: a Decca lemezkiadótól kölcsönzött zenekari név apropóján támogatásért fordultak a multicéghez, amely szponzorpénz helyetti jogi fenyegetéssel válaszolt, s így született meg az Olympia együttes… Önérzetesen meséli, nem csak a pénz miatt mentek Afrikába zenélni, ahol egy nap alatt többet kerestek, mint itthon egy hónap során – ott tiszteletet is kaptak a gázsi mellé. A magyar sajátosságok a nagy sikerű Generálnál is előkerülnek, akiknél addig-addig húzták a sikerhullámban oly’ fontos következő albummegjelenés lehetőségét a lemezkiadónál, hogy mire zöld utat kaptak volna, gyakorlatilag feloszlott a csapat.

A közel egy évtizedig tartó külföldi vendéglátózás felidézése intim pillanatokkal teli: a családtól távoli jó pénzkeresés, és a napokra hazatérő zenész újabb és újabb búcsúzásainak kontrasztját nehéz együttérzés nélkül hallgatni. Majd szóba kerül a végleg hazatéréssel járó semmittevések ideje, a jóravaló feleség terelgető tanácsai, a Tátrai Bandbe kerüléssel járó gigantikus elismerés, amit Charlie valóra vált álmai, a szólólemezek tovább fokoztak. Ám gyémántlemezei sora sem fogja vissza: a hatodik x-et is behúzó dalos énekelni akar és spontánul kiválasztott dalokkal ad kiszámíthatatlanul jó koncerteket a nagyérdeműnek.
Különös életút sok zenével (többek közt: Baby Come Back; Lehajtott fejjel; A zenegép; New York, New York; Jég dupla Whiskyvel; Nézz az ég felé, Ami soul az szól) és meglepően őszinte pillanatok sorával.

Kevesebb külföldi kalanddal, de sok elismeréssel és jó dallal büszkélkedhet a Belgrádban született Zorán, aki ötévesen kezdett magyarul tanulni, amikor hazánkba érkezett diplomata édesapja vezette családjával. A politika ugyan bekavart, így nem mehettek tovább, sőt apja évekre börtönbe is került, de aztán újra együtt lehetett a Sztevanovity família. A család, mely külföldről nászajándékként szerzett elektromos gitárt a mindenképpen pengetni akaró énekesnek. Merthogy annak idején a nászajándék volt az a kategória, amit nem sújtották vámmal.

A Zenitben muzsikáló fiú csapatával a Metró klubban talált törzshelyet, melyet nem róluk neveztek el, hanem fordítva történt a névadás. Az ismertséghez elengedhetetlen tévéműsor, a Ki mit tud? szó szerint leégést hozott az amúgy sikeres társaságnak, mert 220 volt helyett 380 voltot küldtek a zenekar erősítőire, melyek egyből megadták magukat. Egy évvel később hivatalosan nem indulhattak volna, de Zorán trükkjének köszönhetően mégis kiállhattak a nagyérdemű elé. Kiderül, kevésbé volt izgalmas a következő megmérettetésnek számító Táncdalfesztivál, de ha kihagyják, szinte minden lehetőségtől elvágták volna magukat, így azon is indultak.

Külföldi sztorikból nem sok jut, bár kétségtelen, kevés hazai zenész mondhatja el magáról, hogy kezet fogott John Lennonnal…

Sejtést kapunk, miért is oszlott fel 1972-ben a Metró, kiderül, hogy került a dalos a Taurusba, s miképp lett lemezlovas Zoránból. Az együttessel és szólóban elért sikerek különbségeit boncolgatja Nagy György műsorvezető, s próbálja megfejteni a Liszt-díjas művész színpadon és azon kívüli személyiségét, egyéniségét. Dalokból nagyon sokat kapunk – a teljesség igénye nélkül – felcsendül: a Majd egyszer…, a Szép holnap, a Mi fáj?, a Volt egy tánc, az Édes Évek, a Mária volt és az Apám hitte is.

Két nagyszerű előadó, két nagyszerű beszélgetés, sok remek dal felidézése – az archív felvételek miatt 4:3-as/letterbox képben és sztereó hangban.

Zoran Stevanović (Serbian Cyrillic: Зоран Стевановић) was born in Belgrade, Kingdom of Yugoslavia (now Serbia), on 4 March 1942 and moved to Hungary in 1948 with his parents who were on a diplomatic mission, after two years in Prague. In 1960, with his brother Dušan and their friends he founded an amateur band called Zenith, which changed its name to Metro in 1961, when they began to play in the Metró Klub, the club of the underground building company.

Zorán often took part in talent shows and pop festivals in the sixties with his band or solo and won in 1963 with a Gershwin song. Enthused by success, he discontinued his studies at Budapest University of Technology (he read to be an electronic engineer) and became a professional musician. At this time Metro was one of the three most popular beat bands in Hungary with Illés and Omega, the so-called 'beat-trinity'. Metro published two albums and about 40 singles.

After the Metro's breaking up in 1972, Zorán began a solo career. He played bass in the band Taurus XT and spent some years abroad. He has worked with Gábor Presser, pianist-composer of the Locomotiv GT since 1976. His first solo album came out in 1977 and became one of the most successful albums published in Hungary ever. It contained his best-known song Apám hitte. This LP was soon followed by two more: these three albums are considered to form a single unit in his work and are mentioned as a 'trilogy'.

After his fourth album he received the Franz Liszt Prize given by the Franz Liszt Academy of Music in 1982. In the late eighties and early nineties he presented a program on Radio Calypso. He was the first in Hungary who made an unplugged concert in 1993 in the Budapest Sports Hall.

Sztevanovity Zorán (szerbül Зоран Стевановић / Zoran Stevanović, Belgrád, Szerbia, 1942. március 4. – ) Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas szerb származású magyar előadóművész, énekes, gitáros, zeneszerző; Sztevanovity Dusán dalszövegíró, zeneszerző bátyja.

1998-ban koncertet adott a Budapest Sportcsarnokban, vendége volt Presser Gábor, Kaszás Attila, Lantos Zoltán, Eszményi Viktória, valamint az Ando Drom. Zorán átvette az 1997 című albumért járó aranylemezt. 1998. június 28-án a Kapcsolat-koncert keretében 200 000 ember előtt énekelt a Felvonulási téren. 1998 végére már lett aranylemez a frissen kiadott Hozzám tartozol című újabb szólóalbum. 1999. június 27-én ismét, immár nagyjából 250 000 ember előtt énekelt a Kapcsolat-koncerten. Megjelent az Ablak mellett című szólóalbuma. Zoránt megválasztották a MIME (Magyar Internetezők és Számítógép-használók MagánEgylete) elnökévé. 2000-ben Zorán is fellépett a Budapesti Kongresszusi Központban tartott koncerten, amelyet a leégett Budapest Sportcsarnok újjáépítéséért rendeztek. 2000 őszén három alkalommal is telt házas koncertet adott az Erkel Színházban. 2001. június 2-án Illés–Metro–Omega-szuperkoncert a Népstadionban. Ez év őszén megjelent az Így alakult című szólóalbum. 2002 márciusában Artisjus-díjat, majd eMeRTon-díjat kapott. Március 23-án fellépett a budapesti Kossuth téren tartott Koncert a Köztársaságért rendezvényen. Májusban három előadásból álló koncertsorozatot tartott az Erkel Színházban.

2003. április 25-én az új Budapest Sportarénában rendhagyó koncertet tartott Vásáry Tamás vezényletével a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának kíséretében. 2004. március 18-án és 19-én Örömzene címmel Zorán és Barátai koncerteztek a Vígszínházban. A dupla koncert vendége volt: Presser Gábor, Somló Tamás, Kern András, Gerendás Péter, Auth Csilla, Lantos Zoltán és Péter János. 2004 végén megjelent a Körben című minialbum. 2005 áprilisában újabb telt házas koncertet adott a Budapest Sportarénában. Augusztusban a Veszprémi Ünnepi Játékokon balettművészek és színművészek előadták Zorán élő koncertjére készült, Volt egy tánc című táncjátékot. 2005 végére platinalemez lett a Koncert a Budapest Sportarénában című koncert-DVD. 2005-ben munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével ismerték el. 2006. március 15-én Zorán Kossuth-díjat kapott. Március végén a Kecskeméti Tavaszi Fesztiválon bemutatták a veszprémi Pannon Várszínház Volt egy tánc című produkcióját. 2006 őszére a Közös szavakból című szólóalbum aranylemez lett. Zorán december 7-én Prima Primissima-díjban részesült.

Zorán 2007-ben, 2008-ban és 2009-ben is folytatta a már hagyományossá váló országjáró tavaszi és őszi turnékat. 2008 óta a turnék keretében felkeresett több erdélyi, felvidéki és vajdasági várost is, ahol telt házas koncerteket adott.

Horváth Károly, művésznevén Charlie (Ondód, 1947. október 28. –) Liszt Ferenc-díjas magyar énekes, könnyűzenész, a rock, a jazz, a blues, a soul és a funk jellegzetesen rekedt hangú előadóművésze, trombitás.

Charlie 1990-ben tért haza, és a Tátrai Band énekese lett; szólókarrierje 1994-ben indult. A Tátraival 10 lemezt adott ki (A küszöbön túl, Kísértés, New York, New York, Best of Tátrai, Utazás az ismeretlenbe I-II, A Hold szerelme, Trilógia (Hajnali szél, Live, Városi lebegés), Különös álom, Mexicano, Csillagszél), végül önálló zenekara lett. Szólóénekesként hatalmas sikereket aratott, számos slágert énekelt (legismertebb dalai: az emblematikus Jég dupla whiskey-vel, Az légy, aki vagy, Nézz az ég felé). Albumai, dalai és koncertjei rendre számos díjat gyűjtöttek be, de állami kitüntetéseket is hoztak a zenésznek, aki közben nagy koncertkörutakat tartott. Ő képviselte Magyarországot az 1998-as Eurovíziós Dalversenyen A holnap már nem lesz szomorú című dalával.

A 90-es évek közepén kezdődött máig tartó szoros együttműködése Lerch Istvánnal és László Attilával. Az ő közreműködésével valósult meg a váratlanul sikeres kísérlet: 2001-ben a közönség merőben újszerű stílusban hallhatta Charlie-t énekelni. A populárisabb jazzt bemutató, ismert régi dalokat is big bandes átdolgozásban tartalmazó Jazzt 2002-ben a Soul & Jazz, 2005-ben pedig a Funky, Soul & Jazz követte. 2006-ban aztán a zenész a régi, populárisabb stílushoz talált vissza Másképp ugyanúgy című lemezével.

Nős, feleségével, Széles Katalin képzőművésszel 1978-ban házasodtak össze. Egyetlen gyermekük, Horváth Ákos – művésznevén Axl – maga is zenész, több dalt írt már apja számára, és több alkalommal a színpadon is énekelt vele.