Loading... Please wait...

Lufi és a zűrös vakáció - Balázs Ágnes / 4. Kiadás - 4th Edition / Békés Rozi illusztrációival / Pöttyös Könyvek / Ifjúsági Regény / HARDCOVER / HUNGARIAN LANGUAGE EDITION BOOK FOR CHILDREN

$12.99
SKU:
9789634154334
Quantity:

Product Description

Lufi és a zűrös vakáció - Balázs Ágnes / 4. Kiadás - 4th Edition / Békés Rozi illusztrációival
 
Hungarian Language Edition Hardcover book For Children
Kiadó: MÓRA FERENC IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ ZRT 
Sorozat: Pöttyös Könyvek
Nyelv: Magyar / Hungarian Language
Oldal: 232 oldal
Borító: Cérnafűzött, Keménytáblás / HARDCOVER 
ISBN: 9789634154334 / 978-9634154334
ISBN-10: 9634154336
Illusztrátor: Békés Rozi
Méret [mm]: 128 x 188 x 18
Tömeg [g]: 240
 

Lufi a nyári vakáció alatt vándortáborba megy. A túrázások során lépten-nyomon bajba keveredik, számháborúban és kincsvadászaton is részt vesz, miközben titkos baráti társaságot alapít, hogy bosszút álljon az utálatos Pál Laurán és a Kukucska ikreken. Végül rájön, hogy legeslegjobb barátból csak egyetlen létezik. A regény sok derűvel és humorral ábrázolja a gyermek- és felnőttkor közötti határhelyzet szépségeit és konfliktusait.

OLVASS BELE!

(…)

Odaértünk a zuhanyozó bejáratához, de nem mentünk be az épületbe, hanem visszalopakodtunk a konyha mögé. Izgatottan leskelődtünk. Kisvártatva megjelent Pál Laura. Körbekémlelt, majd intett a többieknek. Kukucska Mari és Kukucska Rozi kisiettek a konyhaajtón, és fürge léptekkel megindultak Pál Laura után. Ásóval a hónuk alatt a hatalmas tábori kapu felé igyekeztek. Lopakodva követtük őket. Behúzódtunk egy-egy fa mögé, behasaltunk a bokrok alá, megbújtunk a faházak árnyékában. A kapun túl már könnyebb dolgunk volt. Megvártuk, amíg Pál Lauráék eltávolodtak az erdőben, és akkor mi is elindultunk. Óvatosan lépkedtünk, és csak suttogva tájékoztattuk egymást a veszélyről. Olyanokat mondtunk, hogy ,,Vigyázz! Most megálltak! meg hogy ,,Jön valaki! Hasalj!. De végül is minden baj nélkül eljutottunk a temetőig. Pál Lauráék megálltak a templom tövében, és tanakodva összedugták a fejüket. Elrejtőztünk egy fa mögé, és szemmel tartottuk őket.

Pál Lauráék körbejárták a templomot, majd újabb megbeszélést tartottak. Végül úgy döntöttek, hogy három különböző helyen kezdenek ásni a kincs után. Elhelyezkedtek egymástól néhány lépésnyi távolságra, majd munkához fogtak.

- Most! - súgtam Somfai Gézának. - Támadj rájuk!

Somfai Géza a fejére húzta Mészáros Emőke pólóját, ám azonnal le is kapta a fejéről.

- Nem látok semmit! - suttogta idegesen.

- Akkor vágj ki rajta két nyílást a szemednek! - tanácsoltam fojtott hangon.

Somfai Géza szót fogadott. Elővette a bicskáját, és két jókora nyílást szaggatott a póló anyagán. Majd a fejére húzta, és megmutatta nekem az eredményt.

Roppant elégedett voltam! Somfai Géza valóban úgy festett a fekete pólóval a fején, mint egy kóbor lovag, közvetlenül a lefejezés előtt. Ám akkor bámultam csak igazán, amikor Somfai Géza még a szürke pokrócot is a vállára terítette, amit a táborból cipeltünk magunkkal! ,,Hős lovag! - gondoltam magamban. - Bátor, hős lovag!

Somfai Géza intett nekem, és óvatosan megindult a lányok felé. Lopva követtem őt, mert nem akartam lemaradni a rémült sikoltozásról, amit hamarosan Pál Lauráék rendeznek majd, amint rájuk huhog a kóbor lovag szelleme!

Pál Lauráék olyannyira elmerültek a munkában, hogy észre sem vettek bennünket, pedig már olyan közel voltunk hozzájuk, hogy akár meg is érinthettük volna a vállukat. A templom falához húzódtam, szinte teljesen eltűntem az egyik falmélyedésben, és izgatottan vártam a bosszú édes pillanatát!

Fel is hangzott hamarosan Pál Lauráék rémült sikoltozása, de nem a kóbor lovag szellemétől ijedtek meg, hiszen észre sem vették Somfai Gézát, aki már éppen nyitotta a száját, hogy elhörögje az alaposan begyakorolt mondatot: ,,Pusztuljatok a kincsemtől, galád, alávaló népség!, hanem sokkal inkább a templomszolgától rettentek halálra, aki, amint megpillantotta az engedély nélküli ásatást, egy hosszú botot ragadott, és ordítva rárontott a három halálra rettent kincsvadászra. Somfai Géza ijedten behúzódott egy fa mögé, onnan figyelte a menekülő Pál Laurát meg a Kukucska ikreket, akik elhajigálták az ásóikat, és lélekszakadva trappoltak az erdő irányába, a hadonászó, ordítozó templomszolga elől.

Amikor már jó messzire jártak, gondoltam, előjöhetek a rejtekhelyemről. Elrugaszkodtam a faltól, ám ekkor valami szörnyűséges dolog történt! A talpam alatt megnyílt a föld, és én egy mélységes mély gödör fenekére zuhantam. Az ijedtségtől percekig szólni sem tudtam. Végigtapogattam magamat, vajon nem törött-e el kezem-lábam, majd nyögve felemelkedtem a földről. A fejem fölött négyzet alakú nyílás tátongott, s a résen át beszűrődő fényben alaposan szemügyre vehettem a vermet, amelybe beleestem. Poros ládák sorakoztak a fal mentén, a verem közepe üres volt, csupán a vasfedő hevert a földön, amely eredetileg a nyílást takarta. Hirtelen eszembe jutott, hogy segítségért kellene kiáltanom! Mély levegőt vettem, és rázendítettem:

- Segítség! Itt vagyok! Segítség!

Kisvártatva Somfai Géza feje hajolt a nyílásba. Letépte a fejéről a fekete maszkot, és alaposan szemügyre vett engem a gödör mélyén.

-Te vagy az, Lufi? - kérdezte meghökkenve. - Hogy kerülsz te oda?

- Lezuhantam.

- Nem történt semmi bajod?

- Szerencsére nem. Segíts kijutni innen!

Somfai Géza benyújtotta karját a nyíláson. A magasba nyújtóztam, de nem érhettük el egymást, legalább egy méter távolság volt még kettőnk között.

- Szerzek egy kötelet! - ígérte Somfai Géza, és eliramodott a gödörtől. Nemsokára előkerült, és bánatosan közölte.

- Nincsen kötél sehol.

- Akkor keress egy hosszú botot! Az is jó lesz! - tanácsoltam.

Somfai Géza megint eltűnt, majd ismét előbukkant.

- Botot sem találok - sóhajtotta.

- Akkor most mi legyen? - kérdeztem rémülten.

- Hívok segítséget! - mondta Somfai Géza, felpattant a földről és futásnak eredt.

- Ne hagyj itt! - kiáltottam rémülten. - Ne hagyj itt, kérlek!

Egy ideig még hallottam Somfai Géza távolodó lépteit, majdcsönd lett. Szívdobogva tekintettem körül a veremben. Eszembe jutott a temető, meg a kóbor lovag szelleme. A poros ládákat néztem, és arra gondoltam, talán lefejezett lovagok szétporladt csontjait takarják, és egész testemben reszketni kezdtem. A nyílásra pillantottam, amelyen keresztül az ég egy darabja látszott, és arra gondoltam, hogy mi lesz velem, ha nem jön értem senki, ha itt maradok éjszakára a mélységes mély gödör fenekén, és a sötét égen egyszer csak előbukkan a telehold?

(…)

Balázs Ágnes (Budapest, 1967. március 25. –) színésznő, műsorvezető, szövegkönyvíró, zeneszerző, dalszövegíró, író. Férje Gáspár András színművész, akitől két gyermeke született, Barnabás 1991-ben és Bianka 1997-ben.
Először a Brüsszeli Szabadegyetemen (1985-1986), majd az ELTE bölcsészkarán, magyar-francia szakon (1986-1988) végezte felsőfokú tanulmányait. Ezt követően 1993-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (1989-1993), Iglódi István osztályában. 2007-ben elvégezte az Analog 

 img-2688.jpg

img-2678.jpg

img-2679.jpg

img-2680.jpg

img-2687.jpg

Product Reviews

This product hasn't received any reviews yet. Be the first to review this product!

Customers also viewed

Click the button below to add the Lufi és a zűrös vakáció - Balázs Ágnes / 4. Kiadás - 4th Edition / Békés Rozi illusztrációival / Pöttyös Könyvek / Ifjúsági Regény / HARDCOVER / HUNGARIAN LANGUAGE EDITION BOOK FOR CHILDREN to your wish list.