A kötet személyes életutakon keresztül mutatja be a tanári hivatást, annak jellemzőit, kihívásait, sikereit és nehézségeit. A szerző a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium tizenegy nyugalmazott tanárával készített interjút, és kérdezte őket pályájukról. A megnyilatkozások információgazdagok az 1945 utáni és az 1990 közötti időszakról, a szakok, a képzőintézmények megválasztásáról, az egyetemi tanulmányokról és a munkahelyekről. Kirajzolódnak a sikerforrások, képet kapunk a tanári munka szépségeiről és nehézségeiről, a leginkább kedvelt és alkalmazott módszerekről, az interjúalanyok visszavonulás utáni példaértékűen jó erőnlétét biztosító rekreációs technikákról.A generáció tevékenységét félig strukturált interjúk segítségével ismerjük meg, elsősorban a szubjektív tapasztalatokat, élményeket és az interjúalanyok hozzájuk fűzött reflexióit állítva a középpontba.A visszaemlékezők életútjainak dokumentációja hozzájárul a neveléstörténeti kutatások részét képző élettörténeti kutatásokhoz, amelyek a személyes és a társadalmi, a nemzedéki váltások és az emlékezet közötti kapcsolatokat igyekeznek felfejteni, képviselve azt az álláspontot is, hogy identitásunk részben az emlékezés, az élmények felidézése során, a méltatás gesztusaiban keletkezik. A kvalitatív kutatási módszerek közül a biográfiakutatás különösen alkalmasnak mutatkozik arra, hogy a közép-kelet-európai térségben a rendszerváltás utáni időszakban végbement politikai és társadalmi átalakulásokat az élettörténetek segítségével feltárja. A kisszámú visszaemlékező által elmondottak ebben a tekintetben is hiánypótló értékű információval szolgálnak. A tanároknak mint a nevelési folyamatok fontos kulcsszereplőinek életútja olyan forrás, amelynek narratív eszközökkel történő vizsgálata a neveléstudományi kutatások fontos és elengedhetetlen területe.