Rejtő Jenő: Az ellopott futár - Rejtő hangoskönyv-sorozat 8. / Kovács Patrícia előadásában / Hungarian Audio Book / MP3 CD 

ISBN: 9789630991506 / 978-9630991506

Made in Hungary  

LANGUAGE: HUNGARIAN / MAGYAR

• 150 x 207 mm, keménytábla-borító, 24 oldal
• 1db MP3 CD
• Teljes idő: 448 perc

Prücsök, a tizenhatéves, fékezhetetlen kamaszlány azért érkezett Marseille-be, hogy ártatlanul elítélt apja ügyében Mervin kormánybiztos közelébe férkőzzön. Azonnal pártfogásukba veszik a kikötő kérges kezű, de vajszívű lakói, mindenekelőtt a zsémbes Babette anyó és Szivar, a deresedő halántékú jassz, de Kirúg Hümér, az Álmos Elefánt, Rita Kamélia és a többiek sem maradnak közömbösek. A várva várt találkozás végül létrejön, és aznap este elindul a félreértések őrült vígjátéka, amely sok kacagtató és megható esemény után elvezet az igazság napvilágra kerüléséhez, és mellesleg egy gyarmati viszály megoldásához.

A keménytábla-borítós kiadványban a hangoskönyvet tartalmazó CD átlátszó tálcán helyezkedik el.
   A kötet 24 oldalán részlet olvasható Matuscsák Tamás Rejtő Jenő elveszett naplója című életregényéből. A mű úgy mutatja be Rejtő életének és korának eseményeit, mintha az író egyes szám első személyben vezetné naplóját kamaszkorától haláláig. A 20 kötetes sorozatban közreadott részletek időrendben tartalmazzák a Noran Libro Kiadónál 2016-ban megjelent mű szövegének túlnyomó részét.
   A második oldalon található QR-kód segítségével Ön ingyen letöltheti okostelefonjára vagy tabletjére a hangfelvétel alapjául szolgáló Rejtő-regényt elektronikus könyv formájában, a Magyar Elektronikus Könyvtárból.
   Egy oldalon a Quattrocento Kiadó által 2012-ben kiadott Rejtő lexikon szócikkeiből válogatott részletek mutatják be a regény főbb szereplőit, az utolsó oldalon pedig a hangfelvétel részletes tartalomjegyzéke olvasható.
   (A hangfelvétel a Kossuth Kiadó és a Mojzer Kiadó által 2009-ben kiadott, több mint hét órás, mp3 formátumú hangoskönyv változatlan kiadása.)

Részlet a regényből:

"- Hát így nem megyünk semmire, kislány. Tudnom kell, mit kíván és milyen alapon. Szeretnék segítségére lenni, mert magam vagyok a felettes hatóság és az áldozat is. De tudnom kell tüzetesen, hogy mi az, amit ön megállapított.
   - Pro ipszó. Megállapítom, és ezt tessék jegyzőkönyvbe venni: hogy nincs áldozat! Nálam az áldozat ott kezdődik, amikor boncolják, és nem, ha bálba jár.
   - Ne engem támadjon - szólt önkéntelenül elmosolyodva doktor Mervin -, hanem az apját védje.
   - Rendben van - legyintett, mintegy különösen engedékeny kedvében. - Nem vagyok tanult ember. Csak az egyszerűek nyelvét beszélem.
   - De azt jól felvágták... - jegyezte meg a háttérben a lánghajú katonai attasé.
   Vesztére.
   - Ha jól emlékszem, itten én lettem kérdezve... - szólt rá agresszíven Prücsök. - Nekem nincsen olyan beszélési stílusom, mint maguknak - folytatta szelíden, körbefordulva. - Azonban, ha szívük van, talán megértenek úgy is, ha beszélek.
   Ekkor kapta az első nyíltszíni tapsot. Mire a nehéz eredmény után, mintegy megpihenve, az orra mentén előregörbített alsó ajakkal nagyot fújt, hogy eltávolítsa homlokába lógó haját, és gyors lábmozdulattal hátrafelé lendítette lelógó ruhaalját, amely alkalomból jól bokán rúgta a városparancsnokot, hogy az nagyot kiáltott.
   - Hát most, kérem - folytatta. - A halászok kifogták e jeltelen haldoklót, aki mondá: Decoux ártatlan, mentsék meg. Akkor aztán meghalt az áldozat, és később még hozzátette, hogy kutassák át Adrient. Amiből én azt következtetem a logika árán, hogy először tagadni akarta, majd megfontolás után mégsem vitte sírba, hanem kimondta, hogy Adrien. Akkor végleg meghalt, és itt van a kutya eltemetve: ki az Adrien?!
   - Megmondhatom magának a nyomozás álláspontját: Lehet, hogy a szerencsétlenül járt matróz hitte Decoux ártatlanságát, de ez nem ok arra, hogy a hatóságok is higgyék.
   - Maga is hinné, ha ismerné a papámat - kiáltotta, miközben szája széle megrándult, és két szeme nedvesen ragyogott -, ő a legjobb ember a földön! De maga nem ismeri őt, maga csak vádol!
   - Téved. - És most jött a jól elhelyezett tusolás. - Decoux évek hosszú során a legjobb barátom volt... - És miután a nevetgélés halálos csendbe ment át, egy rántással megragadta a bálterem közvéleményének gyeplőjét. - Különben sem én ítéltem el, én csak a vizsgálóbíró voltam.
   - Ha maga ismerte a papámat, akkor tudnia kell, hogy ártatlan! Vagy volt valami oka rá, hogy megölje magát? Mi?!
   - Volt.
   Egyik csapás a másik után...
   Most derült ki, hogy Mervin doktor stratégiából hagyta a kislányt ilyen mélyre betörni hivatali tekintélyének határvonalán át, mert tudta, hogy később elvágja a visszavonulást.
   - Kerüljön az ügy háttere a nyilvánosságra. Az hiszem, ez a leghelyesebb. Zabolátlan fiatal­ember voltam egyetemi éveink idején. Decoux is, én is, szerettünk egy lányt. Az illető engem szeretett, és nem Decoux-t.
   - Tiszteltetem a gusztusát!
   Mervin is együtt nevetett a többiekkel. Az ördög tudja, hogy volt vele; lehetetlen erre a veszett kis lánycsikóra haragudni.
   - Az életben naponta előfordul, hogy nem az arra érdemesebbet szeretik. Jól tudja, kislány. De gustibus non est disputandum.
   - Ezt már magam is megfigyeltem - felelte bizonytalanul Prücsök.
   - Decoux nemes gesztussal félreállt az utamból, de az esküvő napján levelet írt, amit közvetlenebb tárgyi bizonyítékok birtokában az illető hölgyre való tekintettel nem kevertünk az ügybe. A levélben Decoux azt írja, hogy figyelmeztet: végez velem, ha rossz természetem valaha úrrá lesz rajtam, és boldogtalanná teszem a feleségemet. Miután elvált feleségem súlyos beteg volt a merénylet idején, okkal hiszem, hogy Decoux beváltotta a fenyegetését.
   - Nem hiszem! Az én papám nem áll bosszút.
   Dr. Mervin vállat vont.
   - Hogy hívják magát, kislány? - kérdezte a kormányzó.
   - Prücsöknek.
   - Ez nem az igazi neve?
   - Azt nem mondom. Itt a kikötőben virágáruslány vagyok, és családomat ez közmeg­beszélésnek tenné ki... - Mervin felé fordult. - Majd kiderül, ami a zenés darabokban sokszor van, hogy az örökbe fogadott papám svéd főherceg, és akkor maga bajba kerül a fináléban.
   - Az én szerepem olyan, kislány, hogy minden pillanatban itt lehet a finálé. Ettől függetlenül, higgye el, boldog volnék, ha Decoux ártatlansága kiderülne. De hát nincs mód újrafelvételre, kislány - szólt Mervin határozottan. - A törvény csak bizonyítékok alapján ítél vagy rehabilitál.
   - Ha maga akarja, akkor újra tárgyalják!
   - Az én akaratomat megköti a törvény.
   - Nem igaz!... - kiáltotta, és tagadóan rázódó feje körül röpködő könnysziporkák és felugró pápuahajszálak villogása kísérte a szavait. - Nem igaz! Maga a szabály ellen százával depor­tálta ítélet nélkül a gyanúsakat, maga a szabály ellen kimondta, hogy a dóm és a szárazdokk közötti városrész elhúzódásában lelőheti a rendőr, ha valaki a zsebébe nyúl. Ez mind, mind nem törvényes! Hát akkor miért nem akarja most az én papámért is megtenni, hogy ne szabálykodjon, amikor itt magának az a neve, hogy Afrika Cárja!...
   Most először mondták ezt a nevet Mervinnek ennyi ember előtt a szemébe. És Prücsök minden komikuma leolvadt már. Prücsök itt a guillotine-tánc fanatikus polgártársnőinek népszónoki izgalmában saját álláspontjára toborozta idegileg a főúri vendégek lelkiállapotát.
   - Ha az ember polgárok ezreiért szabálytalanul cselekszik, azt közérdeknek mondják, ha egyért teszi, akkor hivatali visszaélésnek nevezik.
   Prücsök kétségbeesetten, tárt karral nézett körül:
   - Hát nincs itt senki, aki parancsoljon ennek?! Nincs senki, aki elhiszi, hogy ártatlan a papám?!
   - Nem tudja, hogy mi a jogrend, kislány - felelte lassú, mély hangján a kormánybiztos. - Ha néhány halász egy legendában hisz, attól még nem támad fel hivatalosan az eltemetett Decoux-ügy.
   A lány, egész testében reszketve, Mervin elé toppant, és elfúló hangon ezt kiáltotta:
   - Excellenciás uram! Nem ez az első eset... amikor néhány halász hitt egy legendában... és olyan feltámadás lett belőle, hogy ma is harangoz miatta az egész világ! Tudja?!"