A pedagógus pálya az emberi kapcsolatokról szól. Az óvónő, a tanító, a tanár nap mint nap a legkülönbözőbb helyzetekben találkozik a gyerekekkel, a szülőkkel és kollégáival. Hiába szeretne objektív lenni, lépéseit, döntéseit - szakmai tudásán és kreativitásán kívül - saját személyisége határozza meg. Az, hogy mit tart fontosnak, mi jelent értéket számára, mit gondol a gyerekekről, mennyire képes beleélni magát mások érzéseibe. A pedagógus munkájához szükséges képességeket nem lehet könnyen megtanulni. Viselkedésünket neveltetésünk, az életünk során felhalmozott tapasztalataink befolyásolják. Minél jobban megismerjük önmagunkat, cselekedeteink lelki hátterét, annál könnyebben tudunk változni, változtatni. Könyvünket pedagógusokról és pedagógusoknak írtuk, egy kicsit más­képpen, mint ahogy megszoktuk. Nem fogalmazunk meg általános igazságokat, nem adunk tanácsot, mert úgy gondoljuk, hogy az érzések kifejezését, a kapcsolatok alakulását támogathatjuk, de közvetlenül nem irányíthatjuk. Munkánkkal önmagunk megismerésében szeretnénk segíteni, hogy el­gon­dolkozzunk, miért válaszolunk haraggal, szorongással, vagy éppen meg­értően és elfogadóan a különböző szituációkban és miért esünk bele ugyanabba a csapdába, amibe már többször belekerültünk. Olyan kérdése­ket fogalmazunk meg, amelyekre aligha lehet igennel vagy nemmel válaszolni. Eltöprenghetünk rajtuk, felidézhetjük élményeinket, gondola­t­a­inkat, érzéseinket annak érdekében, hogy a kérdésekre megtaláljuk saját válaszainkat.