Kraftwerk / Bonus Tracks / Pop Classic / Euroton Audio CD EUCD-0108

UPC 5998490701086

Kraftwerk (German: [ˈkʁaftvɛɐ̯k], lit. "power station") is a German band formed in Düsseldorf in 1969 by Ralf Hütter and Florian Schneider. Widely considered as innovators and pioneers of electronic music, it was among the first successful acts to popularize the genre. The group began as part of West Germany's experimental krautrock scene in the early 1970s before fully embracing electronic instrumentation, including synthesizers, drum machines, and vocoders.

On commercially successful albums such as Autobahn (1974), Trans-Europe Express (1977), The Man-Machine (1978), and Computer World (1981), Kraftwerk developed a self-described experimental "robot pop" style that combined electronic music with pop melodies, sparse arrangements, and repetitive rhythms, while adopting a stylized image including matching suits. Following the release of Electric Café (1986), Wolfgang Flür left the group in 1987, followed by percussionist Karl Bartos in 1990. Founding member Schneider left in 2008.

The band's work has influenced a diverse range of artists and many genres of modern music, including synth-pop, hip hop, post-punk, techno, ambient, and club music. In 2014, the Recording Academy honoured Kraftwerk with a Grammy Lifetime Achievement Award. They later won the Grammy Award for Best Dance/Electronic Album with their live album 3-D The Catalogue (2017) at the 2018 ceremony. As of 2020, the band continues to tour. Kraftwerk's far-reaching style influenced a wide variety of other bands and musicians.

A Kraftwerk (magyarul: „erőmű”) német zenekar, világszerte főképp az elektronikus zene úttörő jellegű népszerűsítéséről és műveléséről híres. Az 1970-es évek több más kísérletező és kiemelkedő elektronikus zenekarához hasonlóan a rockzene progresszív jellegű német vonulatából, a „kraut-rock”-ból különültek el; hamarosan tudatosan és kizárólagos jelleggel áttértek az elektronikus hangszerekkel való kísérletezgetésre; számtalan más zenekarra, és az egész huszadik századi popzenére és kultúrára mély és máig érezhető hatást téve.

A klasszikus zenei képzést kapott tagokból összeállt együttest sokan ismerhetik olyan számok megalkotóiként, mint a Das Modell, Die Roboter (The Robots), Autobahn, illetve Computerwelt, vagy úgy ismerik őket, mint a technozene, a szinti-pop és az indusztriális zene megalkotóit – jóllehet ők maguk nem sorolhatóak eme műfajokba. Feltűnőek voltak a maguk idején robotszerű kosztümjeiknek, ipari és technicista díszleteiknek és filozófiájuknak köszönhetően, amely az embert mutatja gépként, a „gép-zenével” összefonódva, szimbiózisban, ezzel az ember és gép közös harmóniáját próbálták a közönség elé tárni.

Általában minimalizmusra törekvő zenéjükben a rengeteg szintetikus, gépi hang (telefoncsörgés, EKG-géphang stb.) mellett jellemzőek az egyszerű (kezdetben monofonikus) dallamok, a beszédszintetizátorok használata vagy ezek utánzása, és a hasonló, ipari és gépekkel kapcsolatos asszociációkat keltő hatások.

Koncertjeikre jellemző a zenéjüknek megfelelő gépszerű viselkedés, a technika fejlődésével folyamatosan fejlődő vetítőrendszerek alkalmazása. Hosszú időn keresztül erőművi irányítóközpontra emlékeztető színpadképet használtak, a „The Mix” túrán jelentek meg az azóta is használt, arcmásukat viselő, életnagyságú mozgó robotbábuk. A koncerteken szokatlan módon függönyt használnak, a koncertek végén rövid szólójáték után egyenként vonulnak le a színpadról. 1981-es Computer World lemezük óta szokásos nyitószámuk a Numbers, 1986-os Electric Cafe albumuk óta zárószámuk a Music Non-Stop. 1978-as Man Machine lemezük óta szinte védjegyükké vált a piros ing, fekete nadrág, fekete nyakkendő viselet, mely valamilyen módon azóta is szinte minden koncerten feltűnik.