Loading... Please wait...

Járdányi Pál (1920-1966) Magyar Zeneszerzők 32. by Kusz Veronika / Mágus Kiadó

$12.99
SKU:
9789639433335
Weight:
2.00 Ounces
Quantity:

Product Description

Járdányi Pál (1920-1966) Magyar Zeneszerzők 32. by Kusz Veronika / Mágus Kiadó

 

Product details:

  • Paperback: 32 pages
  • Publisher: Mágus Kiadó (2004)
  • Language: Hungarian
  • ISBN-10: 9639433330
  • ISBN-13: 978-9639433335 / 9789639433335

 

Description:

Járdányi Pál (19201966) a II. világháborút követõ két évtized magyar zenetörténetének egyik legkiemelkedõbb alakja: kiváló komponista, korszakalkotó jelentõségû népzenekutató, nagy formátumú zenekritikus és sokoldalú pedagógus volt. Rövidre szabott alkotói pályája során mûvészi és politikai meggyõzõdésébõl következõen mindvégig Bartók és Kodály nyomdokain haladt, zeneszerzõi, népzenetudományi és tanári tevékenységében egyaránt. Kompozíciói közül a Vörösmartyszimfónia, az Elõszó oratórium valamint kórusmûvei többek közt a Hajnali tánc, az Árva madár, a Gergõ nótái a legismertebbek, emellett azonban zenekari-, kamarazenei- és vokális darabjai egyként érdemesek a zenészek, zeneszeretõk és a zenetörténészek figyelmére

 

About the Composer:

Járdányi Pál (Budapest, 1920. január 30. – Budapest, 1966. július 29.) Erkel- és Kossuth-díjas zeneszerző, zenepedagógus, népzenekutató.

Nagyapja Paulovics József kántortanító, iskolaigazgató, apja Járdányi Paulovics István régészprofesszor. Maga Járdányi is Paulovics néven született, és csak 18 éves korában magyarosította nevét Járdányira (egy középkori ős után, apja is ekkor választotta kettős vezetéknevét). Zenei tehetségére hamar fény derült, hegedűtanulmányait 1928-ban Rómában kezdte el (apja egy évig ott volt régészeti tanulmányúton). Hazatérve, Budapesten Votisky Ilonánál folytatta hegedűtanulmányait, majd elkezdett zongorázni, 1933-tól pedig zeneszerzést is tanult Bárdos Lajosnál. Gyermekkorától rajongott Bartók Béla és Kodály Zoltán műveiért. 1930-ban a ciszterciek Szent Imre Gimnáziumába iratkozott be, ahol tanára volt többek között Rajeczky Benjámin is. 1936-ban felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol Kodály Zoltán (zeneszerzés), Zathureczky Ede (hegedű) és Kósa György (zongora) tanítványa volt. 1938-ban leérettségizett, és – zeneakadémiai tanulmányai folytatása mellett – beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem néprajz szakára. Néprajzból 1942-ben diplomázott, egy évvel később pedig doktorált A kidei magyarság világi zenéje című disszertációjával. 1942-ben diplomázott a Zeneakadémián is.

Először zenekritikusként dolgozott a Forrás, a Szabad Szó, a Válasz, a Valóság és más lapok számára, és méltatója, Berlász Melinda zenetörténész szerint a zenekritika „nagy vezető egyénisége” volt. 1946-ban a Zeneművészeti Főiskola tanára lett, ahol 1959-ig tanított népzenét. Ekkor az 1956-os forradalomban betöltött szerepe és „káros politikai nézetei miatt” (a Forradalmi Értelmiségi Bizottság tagja volt) távoznia kellett. Neves tanítványai: Kurtág György, Szabó Helga, Devich Sándor, Olsvai Imre. Szabó Helga így emlékezett rá a Magyar Zene című folyóiratban, 1992-ben: „Tanszakunk számára Járdányi tanár úr adott rangot, méltóságot. Lenyűgöző tudása a jellem szilárdságával, az akarat meggyőző erejével társult.” Kurtág egy filmben nyilatkozta róla: „Évekre megbénultam. Mindig a komponálás volt az, ami nem ment. Ezért azok, akik ilyenkor segíteni tudtak, azok tényleg az életem legfontosabb személyiségeivé váltak. Az első és talán legdöntőbb Járdányi Pali volt. Valami egészen fantasztikus segítséget tudott nyújtani. […] Nagyon sok időt szánt rám és ránk. Valahogy belülről segített, arra vezetett rá, hogy mi csináljuk meg a dolgunkat.”

Közben, 1948-tól a tudományos akadémia Népzenekutató Csoportjának munkatársa, majd vezetője is volt. Ő rendszerezte és szerkesztette a Magyar Népzene Tára I. és IV. kötetét (1951, 1959). Zeneszerzői munkásságára Bartók és Kodály művészete hatott, ez főleg első alkotói periódusában figyelhető meg. Az 1950-es évek elejétől a magyar népdalok világa vált művei elsőrendű inspirációjává, amikor népdalfeldolgozásokat írt kórusokra, szimfonikus és kamarazenekarokra. Harmadik szerzői időszakát 1956-tól, második házasságkötésétől lehet számítani (első felesége 1949-től hét évig Lázár Ilona, a Művészeti Tanács titkárnője volt), ezekben az években írta Hárfaversenyét is (1959), amit feleségének, Devescovi Erzsébet hárfaművésznek írt. Két gyermekük született: Gergely, a későbbi Liszt Ferenc-díjas nagybőgőművész és bőgőtanár és Zsófia, akiből Bartók–Pásztory-díjas hegedűművész és hegedűtanár lett.

Fiatalon, 46 évesen hunyt el, 1966-ban. Halála után Kodály Zoltán német nyelvű cikket írt a Studia Musicologica című folyóiratba: „Erejének teljében hagyott itt bennünket. Talán gondban amiatt, hogy annyi mindent nem fejezhetett be. De nyugodtan abban a tudatban, hogy ameddig dolgozhatott, egész odaadással és teljes sikerrel tette. Nem vesztette el életét, mert sohasem törődött azzal, hogy megtartsa.”

 

 

Product Reviews

This product hasn't received any reviews yet. Be the first to review this product!

Customers also viewed

Click the button below to add the Járdányi Pál (1920-1966) Magyar Zeneszerzők 32. by Kusz Veronika / Mágus Kiadó to your wish list.