Hungarian New Testament Catholic Edition Blue, Green, or Burgundy Cover / Uj Szovetsegi SZENTIRAS A Neovulgata alapjan by Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat / Katolikus Magyar Új Szövetség KNB Káldi-Neovulgata Bibliafordítás

Hungarian New Testament Catholic Edition Blue, Green, or Burgundy Cover

Új Szövetségi Szentírás A Neovulgata alapján 

by Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat

Katolikus Magyar Új Szövetség KNB Káldi-Neovulgata Bibliafordítás

Product Details

A Szent Jeromos Bibliatársulat gondozásában megjelent magyar Bibliának legfontosabb tartalmi értéke, hogy az ún. Neovulgáta szövegét követi. A II. Vatikáni Zsinat nyomán készült el a Neovulgáta ún. editio typicája, mely a Katolikus Egyház jelenlegi hivatalos Bibliája, ezt kell használni a Liturgiában, és erre kell alapulnia az egyes népnyelvű bibliafordításoknak is.

A Neovulgáta fordítása kettős alapelvet tartott szem előtt: egyrészt figyelembe kívánta venni az eddigi latin fordításokat is, elsősorban Szent Jeromos fordításait, hogy így az egyházi hagyomány folytonossága megmaradjon, a tanítóhivatal bibliai idézetei, az egyházatyák bibliamagyarázatai érthetőek legyenek. Amennyiben a Szent Jeromos-féle fordítás vagy a Vetus Latina híven tükrözte az eredeti szöveget, az változtatás nélkül megmaradt. Másrészt viszont az új bibliakiadás készítői figyelembe vették a bibliatudomány időközben végbement fejlődését, a héber nyelv és gondolatvilág, és az eredeti szövegek mélyebb ismeretét is. Az új bibliakiadás héber alapszövege az Ószövetség esetében a Biblia Hebraica Stuttgartensia (Stuttgart, 1967) volt. Az Újszövetségnél a United Bible Society által kiadott The Greek New Testament (ed. K. Aland, M. Black, C. M. Martini, B. Metzger, A Wickgren, 19661), a jelenleg legtekintélyesebb szövegkiadás szolgált vezérfonalul. Ezek mellett az eredeti szöveg más fontos tanúit, a görög fordítást (LXX), a szír fordítást, a kumráni tekercseket (különösen Izajás könyve esetében) is figyelembe vették. Ahol a Szent Jeromos-féle fordítás vagy a régebbi latin fordítások eltértek az eredeti szövegtől, vagy azt kevésbé szerencsésen adták vissza, ott az eredeti szöveg alapján korrigálták őket. Különösen igaz ez az Újszövetségre, főként azokra a részekre, amelyeket Szent Jeromos nem fordított le, s ahol ennek következtében sok homályos vagy kissé helytelen megfogalmazás is szerepelt az eddigi Vulgátában. Az Újszövetség latin szövegével az új fordítók a lehető legközelebb kívántak kerülni az eredeti görög szöveghez, igen gyakran eltávolodva az eddigi fordításoktól. Szövegkritikai szempontból az Újszövetség esetében az E. Nestle és K. Aland-féle kiadást követték (Novum Testamentum Graece, 196325), azokat az eseteket kivéve, amikor a K. Aland által (zárójellel) bizonytalannak jelzett szavak vagy mondatok a Vulgátában szerepeltek. Ilyen esetekben ezt a hosszabb szövegváltozatot (zárójel nélkül) hozza a Neovulgáta is (pl. Mk 1,1-nél).

Különös figyelmet szentelt a bibliafordító bizottság a messiási jövendöléseknek, ahol az eddigi latin fordítások igen sok keresztény értelmezést és kiegészítést betoldottak az eredeti szövegbe. Ezeket a betoldásokat kihúzták, hogy így a kinyilatkoztatás fejlődése nyilvánvalóbb legyen. A Neovulgáta megőrizte azokat a semitizmusokat, melyek nem értelemzavaróak, s amelyek a keresztény latinságnak (és több modern nyelvnek is) immár részét képezik. A neveket illetően törekedtek az egyöntetűségre, e­lőny­ben részesítve a leghasználatosabb és a görög fordítást alapul vevő formákat. A versek számozása az Ószövetségben a hébert követi (ahol van héber szöveg).

Újítás az eddigi Vulgáta-kiadásokkal szemben, hogy Tóbiás és Judit könyve esetében a Szent Jeromos által „egy nap alatt″ elkészített s csak hozzávetőleges fordítástól teljesen elszakadva a Vetus Latina-t és az eredeti szövegeket alapul véve új fordítás készült. A Zsoltárok könyvénél továbbra is a Psalterium Gallicanum volt a kiindulási pont, de a bizottság igen sok helyen javította az eddig használt szöveget. Sírák fia könyve kapcsán még nem tisztázott, hogy a két görög szövegváltozat, a különböző héber töredékek (a Kairói Genizából, Maszadából, Kumránból), a szír és a latin fordítás közül melyik áll a legközelebb az eredeti szöveghez. A latin szöveget alapul véve az eltéréseknél itt esetenként döntött a bizottság a különböző szövegváltozatok között.

A Neovulgáta így egy (ökumenikus alapon összehívott) szakbizottság évtizedes munkájának és a világegyházból érkező visszajelzéseknek eredményeként „egyfajta alap, melyre az igen szeretett klérus biblikus tanulmányai is támaszkodhatnak, főként ott, ahol nincsenek megfelelő szakkönyvtárak és a megfelelő tanulmányok elvégzése több akadályba ütközik.″ (Allocutio, 1977. dec. 22.; Os­servatore Romano, 1977. dec. 23.).

A Szent Jeromos Bibliatársulat gondozásában kiadásra került új katolikus Biblia, a Káldi-Neovulgáta bibliafordítás ugyanezekkel az irányelvekkel készült. Magyar alapszövegként az eddigi legjobban sikerült katolikus bibliafordítást, a Káldi-féle szöveget veszi alapul. Ezen a Vulgátát igen pontosan követő és szép, veretes magyarsággal megírt szövegen csak akkor változtat, ha az az eredeti szövegektől eltér, vagy azokat helytelenül értelmezi, mindig szem előtt tartva a Neovulgáta szövegét, illetve azokban az esetekben, amikor a magyar nyelv időközbeni fejlődése ezt megkívánja.