Goran Bregović – Alkohol Šljivovica & Champagne / Mercury Audio CD 2009 / 531 509-1

UPC 600753150917

Goran Bregović (cirill betű szerb írással: Горан Бреговић), becenevén Brega (Szarajevó, 1950. március 22.) szerbhorvát zeneszerző, gitáros, a Bijelo dugme együttes tagja 1974-től 1989-ig.

Szarajevóban született, horvát apa és szerb anya gyermekeként. Miután szülei elváltak, édesanyjával élt Szarajevóban.

Zenélni még gyermekkorában kezdett, hegedülni tanult egy zeneiskolában, ám tehetségtelennek nyilvánították és a második évben elbocsátották. Tizenévesként kapta meg első gitárját édesanyjától. Gimnazista korában Goran az Izohipse együttesben basszusgitározott. Hamarosan ebből az iskolából is eltanácsolták, így intézményt váltott, ahol a Beštije nevű zenekarhoz csatlakozott, újfent basszusgitárosként.

16 éves korában édesanyja külön költözött tőle, így a rokonok által nyújtott minimálisan támogatást leszámítva saját magának kellett gondoskodnia a megélhetéséről. Népzenét játszott egy konjici bárban, építkezéseken dolgozott és újságot árult.

1969-ben figyelt rá fel Željko Bebek, aki a 18 éves gitárost meghívta a Kodeksi együttesbe. 1971 őszén Goran megkezdte egyetemi tanulmányait, amit hamarosan félbe is szakított. Zoran Redžić-csel, a Kodeksi egy másik tagjával 1971-ben beléptek a Jutro együttesbe, mely a nevét 1974-ben Bijelo dugméra változtatta.

Eme nagy sikerű együttes széthullása után Goran filmzenéket kezdett komponálni, egyik első munkája Emir Kusturica Cigányok ideje című 1989-es filmjéhez írt zenéje volt. Szerzett még zenét Iggy Pop és Cesária Évora számára is.

1993-ban Párizsban feleségül vette barátnőjét, Dženana Sudžukát, Emir Kusturica filmrendező volt az esküvői tanúja.

1997-ben együtt dolgozott Sezen Aksu török énekesnővel Düğün ve Cenaze című lemezén. Közös albumot készített 1999-ben George Dalaras-szal, Thessaloniki - Yannena with Two Canvas Shoes címen és ugyanebben az évben Kayah lengyel énekessel közösen felvették a Kayah i Bregović című lemezt. 2001-ben Krzysztof Krawczykkal is dolgozott a Daj mi drugie życie című albumon. 2005-ban a Bijelo dugméval több búcsúkoncertet adott.

Albumával, melyet szülei emlékének ajánlott, a gyökerekhez nyúl vissza: az Alkohol című anyagon a szerb rezesbandák és a cigányzene hagyományai a meghatározóak.
 
Az „Alkohol!” kurjantással induló lemez 13 dala Gucában (a rezesbandák Mekkájában), Skopjében és Belgrádban rögzített élő felvételekből lett összeválogatva, a Wedding And Funeral Band nevéhez híven elsősorban a lendületesebb „sírva vigadós” típusból (pezsgő az esküvőkre, sligovica a temetésekre – ha a zenekarnévhez társítjuk az album alcímét, mely persze a zenekarvezető Nyugat- és Kelet-Európa közti ingázására is utal).

A kissé arabos és bolgáros beütésű In The Back Seat Of My Car és Imagine, illetve a lemez egyetlen lassú-szép dalának számító Ruzica ugyan kissé kilóg a sorból (a finom Greatdelay album óta eltelt időben harsányan bukovinai gyökerei felé forduló német DJ-producerrel, Shantellel közösen készített elektronikus alapokra támaszkodó Gas Gas Gas pedig nagyon kilóg), de a közönségénekeltető Yeremia, a kidolgozott hangszerelésével és ritmusvilágával hódító – a csocseket is finoman beolvasztó – Venzinatiko, vagy az Underground filmzene világát idéző Trucker’s Song és Kerna Mas mind ebbe a vonulatba tartoznak.

A rezes hangszerek mellett érdemes figyelni a háttérben megbúvó ütőhangszereket, a sok csengő cintányért, csörgőt is – elsőre szinte észrevétlen adalékok, mégis nagymértékben emelik a dalok élvezeti rétékét. A Streets Are Drunk refrénjéből („ci, ci, ci” - „sss, sss, sss” - „kuc, kuc, kuc”) pedig úgy tűnik, hogy erre az albumra is jutott valami hatalmas hülyeség, ami ha nem is éri el a Kalasnjikov országokon, kultúrákon és nyelveken átívelő zsenialitását, a szerbek bizonyára halálra röhögik magukat rajta.

Tracklist: