A magyar birodalom vagy Magyarország s Részeinek címerei by Ivánfi Jancsik Ede / Coat-of-arms of the Hungarian Kingdom and Hungarian regions / Maecenas Könyvkiadó 1989 

HARDCOVER 1989

ISBN-10: 9637425160

ISBN: 978-9637425165 / 9789637425165

PAGES: 158

PUBLISHER: Maecenas Könyvkiadó

LANGUAGE: Hungarian / Magyar

Book dimensions: 17 x 19 cm

Hungarian Summary:

Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest) Bölcsészettudományi Kar Történelem Segédtudományai Tanszék, Magyar Történelmi Társulat Archeográfiai, Heraldikai és Genealógiai Szekció.

"A szerző rendkívül alapos kutatásokat folytatott a magyar korona társországai és melléktartományai címertörténetének a feltárására. De mert több mint egy évszázada megjelent munkáról van szó, szükségesnek tartottuk az eredeti kiadás bővítését, szakmai "felfrissítését". Mindenekelőtt a magyar középkor legfontosabb heraldikai forrásának, az 1358 után írt és illusztrált Képes krónikának a miniatúráiból, heraldikai érdekű díszes iniciáléiból merítettünk. (...) Ivánfi munkájából szükségképpen hiányzik a magyar címerfejlődés utolsó évszázada. Minthogy ebben az időszakban jó néhány változás következett be címerünk fejlődésében, a hiányt feltétlenül 'pótolni' kellett a fontosabb módosulások bemutatásával." 

 „Címertani irodalmunk gyér terményeivel szemközt, hazafiúi kötelességemnek tartám e pályaművet, mely a magyar királyi egyetem által 1868-ik évben június 25-én a Schwartner-féle jutalomra érdemesítetett – ösztönözve ezen siker és több jeles férfiú által – sajtó alá bocsátani. … ”

About the Author:

Ivánfi Ede (Somorja, 1821. április 21. – Magyaróvár, 1900. január 28.) történész, kegyesrendi tanár. Családi neve Jancsik Béla. 1869-ig folyóiratokban Jancsik Ede családi nevét használta. A hírlapokban I. E., I. E. B. monogrammal és névtelenül is írt. Elsősorban címertannal és Moson vármegye történetével foglalkozott.

1891-ben vonult nyugalomba. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság választmányi tagja, a Mosonymegyei Történelmi és Régészeti Társulat alelnöke volt. Tanulmányozta Budapest, Bécs, Grác, Salzburg, Trieszt, Velence, München, Regensburg és Prága gyűjteményeit; beutazta Magyarország majd minden vármegyéjét, a "régészeti" (történeti segédtudományi) tárgyak és tanügy tanulmányozására megfordult Szerbiában, Felső-Olaszországban és Bajorországban. 1881-ben Tirolon keresztül Svájcba utazott. 1888-ban Rómába ment XIII. Leó pápa aranymiséjére. Értékes érem- és pecsétgyűjteménye volt. Legnagyobb munkája a Moson megyéről szóló háromkötetes kézirat, amelyet a Hansági Múzeumban őriznek.