Zempléni harangok by Patay Pál / Officina Musei 18. / Paperback 2009 / Translated by Friedrich Albrecht

PAPERBACK 2009

ISBN: 9789639271845 / 978-9639271845

ISBN-10: 9639271845

PAGES: 156

PUBLISHER: Magyar Nemzeti Múzeum / Hungarian National Museum

LANGUAGE: HUNGARIAN / MAGYAR

Hungarian Summary:

A Zempléni harangok szerzője pont 50 esztendővel ezelőtt jegyezte fel Kesznyétenben az első harangokat. Azóta folyamatosan, szívós kitartással gyűjtötte, majd rendszerezte és dolgozta fel az adatokat.

A harangnak mindenkor fontos szerepe volt egy-egy település életében. Hírt adott, jelezte az istentiszteletek kezdetét, a temetést, de azt is, ha veszély, ellenség közeledett, esetleg ítéletidő volt várható. Árvíz, tűz, vihar, ellenség közeledtével félreverték a harangot.

Hazánkban a keresztyén egyház a 12. századtól tette kötelezővé a felszentelt harangok használatát. Voltak falvak, ahol nem épültek templomok, de voltak harangjaik és a haranglábak környékén tartották a falu közösségének a különféle társas alkalmait.

A református egyház története során mindenkor gondot fordított a harangozásra és a harangozói tisztségre. A 17. században a harangozást nemcsak a harangozó, hanem a deákok és szükség szerint az iskolamesterek is végezték. Sőt a rangosabb eklézsiákban a harangozó kötelessége volt a toronyórák felügyelete, gondozása. A gyülekezetekben a presbitériumok pontosan szabályozták a harangszó számát, idejét és a csendítést. Halálesetkor a gyülekezeteinkben a nőnek kettőt csendítenek, a férfinak hármat. A csendítés már a 17. században szokás volt.

Szécskeresztúr, (Szk. Zemplinska Teplica) Zemplén vm. 1641: „Az mester tartozik a halottnak harangozni, mikor meghal csendíteni”. A tolcsvai gyülekezetben pedig, arról panaszkodtak a hívek, hogy a harangozó temetéskor sokáig, hosszan harangoz. Ezt sürgősen meg is tiltották.

Határtalan öröm volt számomra, amikor a kezembe vettem Dr.Patay Pál: Zempléni harangok című munkáját. Tudjuk mindannyian, hogy évtizedek óta szívügye a szerzőnek a „harangok”. Ebben a témakörben több munkáját ismerjük, olvashattuk már. Külön öröm számunkra, hogy a szerző szeretett szülőföldünk, munkaterületünk „Édes Zemplén”, régiónk harangjait tárja elénk. A teljesség igényével íródott a könyv. Pontos, precíz, hatalmas tudásanyagot megjelenítő, de lelki élményt, lelki üzenetet is hordozó munka.  

About Author:  Patay Pál (Budapest, 1914. december 8. –) magyar régész, muzeológus, agrármérnök, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott régész főmuzeológusa.