Öreg néne őzikéje DVD Mesejáték - Fazekas Anna / Directed by Baráth Zoltán / Staring: Baráth Zoltán, Klepács Andrea, Szőke Andrea / Mesélő (Narrator) Bicskey Lukács / Hungarian Puppet theatre - Old Lady's deer / Emberérték sorozat / HuniversArt

UPC 5999883987018

REGION 2 PAL DVD 

MADE IN HUNGARY

AUDIO:  HUNGARIAN 2.0

Total Runtime: 85 minutes

Hungarian Summary:

Fazekas Anna örökszép története elevenedik meg ebben a mesejátékban. Ki ne ismerné a törött lábú őzike és az aranyszívű anyóka történetét?A természet és az ember meghitt kapcsolatára, a feltétel nélküli gondoskodásra és a másik elfogadására tanít ez a történet. A mese hűen tükrözi az eredeti alkotás bensőségességét, kedvességét, de nem marad ki belőle a figurák bájából fakadó finom humor sem.A mese - szelídségéből adódóan - a legkisebbeknek is maradéktalan kikapcsolódást nyújt, ám humora és játékossága folytán minden korosztályt teljes élményben részesít.

Fazekas Anna (Budapest, 1905. november 15. – Budapest, 1973. január 2.) magyar író, szerkesztő, tanár. Fazekas Erzsébet történész húga, Gerő Ernő sógornője.

Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd gyógytornász oklevelet szerzett. Magánúton foglalkozott gyógyítással. Versei jelentek meg az Esti Kurírban, a Pesti Hírlapban és önálló kötetekben is. 1924-ben a munkásmozgalom tagja lett. 1944-ben deportálták. 1949-ben lektora lett az Athenaeum kiadónak. 1950–1951 között az MDP Központi Vezetőségének politikai munkatársa volt. 1952–1963 között az Ifjúsági, illetve a Móra Ferenc Könyvkiadó igazgatója volt.

1950-től jelentek meg részben önálló kötetekben, részben gyűjteményes kiadványokban óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló verses meséi, leporellókba, kifestőkönyvekbe írt versikéi. Öreg néne őzikéje^[3] című meséjét lefordították német, cseh, orosz és kínai nyelvre is. Gyermekverseket fordított, illetve átdolgozott az Európa Kiadó és a Zeneműkiadónak. Válogatást állított össze Fáy András meséiből.

Fazekas Anna

Öreg néne őzikéje

"... 

Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.

Ápolgatja, dédelgeti,
friss szénával megeteti,
forrásvízzel megitatja,
mintha volna édesanyja.

Cili cica, Bodri kutya
mellé búvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.

Gyorsan gyógyul gida lába,
elmehetne az őzbálba,
vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzá való kedve.

Barna szeme bús-szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhők alatt.

Esti szellő ködöt kerget,
dombok, lankák üzengetnek:
"Vár a sarjú, gyenge hajtás,
gyere haza, gida pajtás!"

Könnybe lábad az őz szeme,
hej, nagyon is visszamenne,
csak az anyja úgy ne várná,
csak a nénét ne sajnálná!

Éjjel-nappal visszavágyik,
hol selyem fű, puha pázsit,
tarka mező száz virága
őztestvérkét hazavárja. .... "