• Barcode: 5991813147929

Már megint arra vetemedtem, hogy lemezt készítek. Mi az az ok, ami hajt, hogy újabb megpróbáltatásoknak tegyem ki a jámbor, naiv hanglemezvásárlót, aki azt hiszi, hogy valami újat fog kapni. Pedig csak régit játszom. Régit, mert reneszánszot, barokkot, romantikát; és régit, mert régen tanultam őket. Van amelyiket 10 éve gyötröm, van amelyiket két hete kezdtem tanulni, *és egy hete már el is felejtettem. Azért van két új „kakukktojás” is — a magam csinálmányai. Hát persze, hogy bossa nova az egyik (ugye rtiegbo-csátják nekem): „Riói emlék” (21). Ha Bakfark Bálint ma élne és dolgozna, ő sem Gaillardot, de bossa novát és cha-cha-csát komponálna. És persze meg kell jegyeznem, sohasem jártam Rióban...

„Goa Goa” (20) a másik emlék. Ott jártam. Ezért olyan szomorú a dal. Szomorú, mert miért is nem vagyok ott most is?! Bakfarkot emlegettem az imént. Imádom a mestert — (mesteremet), pedig sokat vesződtünk egymással az elmúlt másfél évtizedben — 400 év távlatából —, én előre megfontolt szándékkal nyúztam őt; ő a kényszer nyomásának engedve, hagyta.

Sokat töprengtem, hogy is tudnám legjobban illusztrálni Bakfark művészetét. Hát vettem ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit. Természetesen a „Fantázia” (2) nem maradhat el, hiszen Bakfark szinte már a fúga szintjén tökéletesítette a műfajt. De legalább olyan mesterien írta át kora híres slágerdarabjait, chansonjait, madrigáljait és motettáit. Egyik kedvencem a Jannequin után írt „Or vien ga vien” (4) kezdetű madrigál intavoláció. És még egy mű Bakfarktól, egy ritkaság: az egyetlen hiteles ránkmaradt tánc: „Gagliarda — Non dite mai” (3). (A mester bizonyára megbocsátja, hogy az előadás első felében elhangzó, az eredetit utánozni szándékozó feldolgozás után egy kissé megvadított XX. szá-zadias változatba csap át a Bakfark Consort jókedve.

Most már illene élőiről kezdeni és sorba venni a műsort. Tulajdonképpen kronológiai sorrendet választottam, eltekintve az első, a nyitó számtól. Mottónak szántam Vincente Martinez Gomez ,,Románc”-á (1) minden gitáros által eljátszott és minden gitárzene kedvelő által szívesen hallgatott slágert.

A bakfarki életmű mellett volt időm más reneszánsz műveket is repertoáron tartanom. Hiszen, ha valaki történelmi hangszereket vesz kezébe, akkor olyan világ tárul fel előtte, mely jószerével ma is csak részben feltárt, lévén, hogy tabulatúrában jegyezték le azokat. Mindig szívesen játszottam magyar, és magyar vonatkozású darabokat. Pietrobono állítólag Mátyás király udvarának külhoni zenésze volt, ,,La May-dalena” (5) táncszvitje híres kompozícióinak egyike. Kelet-Poroszországban működött a XVI. században és egyik gyűjteménye („Tabulatura” 1573) példánya a Bártfai kollekcióba került Matthäus Waissel-nek, előadóművész- és lanttanárnak birtokába. Magam állítottam össze egy csokorra valót Táncaiból (6). (A „Tabulaturá”-nak még egy magyar vonatkozása van: Bakfark Bálint egy motettaátiratának egyetlen forrása.) Átruccanunk a kontinens két távoli pontjára. A XVI. század végi és XVII. század eleji Erzsébetkor Anglia zeneszerzői túlélték saját korukat. John DowiandoX nemcsak a saját kora becsülte meg, hiszen lovaggá ütötték, de madrigáljai ma is a kórusok repertoárján szerepelnek, hangszeres darabjait minden lantos „kötelezően” játsza. Ezúttal a csembalós zengésű fémíves or-pharionon játszom (8, 9).

Az Ibériai-félszigeten ebben az időben, sőt néhány évtizeddel korábban az udvari szolgálatba állt zenészek között a vihuelisták komoly rangot vívtak ki maguknak. A vihuela, a gitártestű lant csak itt bukkan fel a zeneirodalomban, majd átadja helyét a gitárnak spanyol földön. A híres vihuelisták, Pisador, Valderrabano, Mudarra, Milán, Narváez közül, az utóbbi kettőtől választottam egy-egy darabot (10, 11).

Eleget időztünk a reneszánsznál, a reneszánszban. Irány a barokk kor! Ki mással kezdhetnénk, mint J. S. Bachha. írt ugyan néhány művet barokk lantra, én ezúttal azonban megkíséreltem áttenni egy gordonkára komponált SarabandoX (12).

Időben kanyarodjunk vissza a barokk kezdetéhez, a XVII. század elejére. Itáliában ekkor kezdenek a zeneszerzők operákkal kirukkolni (Peri, Caccini, Monteverdi) és előszeretettel hódolnak a hangszerkíséretes ária műfajának. Kötetek sokasága jelenik meg, a kiadók nagy hasznára és a műkedvelők nagy örömére. Én azonban egy kéziratból választottam egy csokorra valót. Énekelni nem próbáltam őket, de elővettem néhány hangszerritkaságot a gyűjteményemből (chitar-rone, bandura, barokk gitár) és belőlük választva, kevergetve, dallamot és kíséretet is magam adom elő, Bottegari gyűjteményéből (13, 14, 15, 16).

Eredetileg két mandolinra és vonószenekarra írta Vivaldi azt a versenyművet, mely eljátszásához — alkalmasint — két spanyol gitár is megteszi, ha nincs mandolin a kéznél (17). Hát nem volt mandolin a stúdióban...

A klasszikusokhoz érkeztünk. A gitár klasszikusaihoz. Azok közül is a méltán legmegbecsültebb van reprezentálva. Ferdinánd Sor, a gitár Mozartja. ,,Andantinó”-ja (18) egyik fordulópontját jelenti zenei pályámnak. Az Andantino volt okozója annak, hogy nem pártoltam át a könnyűzenéhez, a Shadows-ék és Beatles-ek idején. Matteo Carcassi, ki szintén kedvelt zeneszerzőnk, nekünk gitárosoknak, már a romantika világába vezet bennünket. ,,A-dúr etűd”-je (19) szintén kedvenceim közé tartozik.

Összegezve, most, hogy így végignézem a műsort és végighallgatom a kollekciót, rá kell döbbenjek, meglehetősen vegyesre sikeredett. (De hát azt is akartam!) Annyi „egyhangú” kollekció után, mikor is vagy egy zeneszerző műveiből válogattam (Vivaldi, Bakfark), vagy egy zenekorszakot vettem célba (Klasszikusok gitáron, Reneszánsz pop), vagy egy kultúrkörből válogattam (Spanyol gitár, Gitár románc, Magyar verbunkosok), vagy csak saját műveket és átiratokat játszottam (Ezer év gitáron), szóval mindezek után immáron egy csapongó vegyes kiadvány is napvilágot láthat. így talán sikerül átfogóbb képet adnom a hasonlóképp csapongó természetemről.

Ezekkel a gondolatokkal nyújtom tehát át a Zenehallgatónak ezt a CD-t (kazettát), és el kell áruljam, miközben ez a boltokba kerül én már újabb meglepetéseket készülök Önök ellen elkövetni: Egy még vegyesebb műsor tervét főzöm ki. Benkő Dániel 1992

BENKŐ, Dániel - Spanish guitar, Renaissance lute, orpharion, vih
BAKFART Consort
CZIDRA, László - recorder
RÁTONYI, Róbert Jr. - synthesizer
HORVÁTH, Kornél - percussion