Bartók írásai között kiemelkedő helyet foglalnak el a népzenével foglalkozó írások.

A 4. kötet 50 írást és 23 szövegváltozatot tartalmaz. Az első fejezetben az egyes nemzetek népzenéjével foglalkozó írások, a másodikban a lexikoncikkek, a harmadikban az összehasonlító népzenetudomány eredményeit ismertető tanulmányok, míg a negyedikben a népdalkutatás elvi és gyakorlati problémáit tárgyaló írások sorakoznak, időrendben. A Függelék négy, kéziratban maradt szövegtöredék mellett Bartók szerb és bolgár népdalgyűjteményét is tartalmazza, amely a 3. kötetből kimaradt, végül itt kaptak helyet a szövegváltozatok is?: vázlatok, korai vagy eltérő verziók, illetve az idegen nyelven fogalmazott vagy publikált írások eredeti formái. Ezzel a kötettel - amely a fennmaradt Bartók-kéziratok teljes budapesti és amerikai anyagán alapul - jelenlegi ismereteink szerint Bartók valamennyi népzenével és népzenekutatással kapcsolatos rövidebb írása hozzáférhetővé válik magyar nyelven.

A kötet anyagának csaknem fele - 24 írás - részben itt jelenik meg először magyarul, részben kéziratos forrásokon alapuló első közlés. Három, eredetileg idegen nyelven publikált, de magyarul készült, és mindeddig csak fordításban ismert írás szövege a fennmaradt kéziratos forrásanyagnak köszönhetően immár a szerző megfogalmazásában olvasható. Ugyancsak a források tették lehetővé a többször felhasznált, de minden alkalommal jelentősen átdolgozott írások különböző változatainak rekonstrukcióját, amely egyben Bartók munkamódszerére is fényt vet. Ezeket a kéziratok vázlatos bejegyzései alapján azonosított, illusztrációként használt kottapéldák egészítik ki. Néhány kéziratlap fakszimiléje egy-egy írás előkészítő munkálataiba enged bepillantást. Az eligazodást névmutató, a népdalszövegek mutatója, valamint tárgymutató segíti.