Sztehló ​Gábor több ezer üldözött gyermeket bujtatott, védett, táplált 1944-45-ben. Nevét mégis csupán az emberek kis csoportja, többnyire a még élő megmentettek – közöttük ennek a könyvnek a szereplői, a Bogár utcaiak –, hozzátartozóik, illetve néhány lelkes tisztelő ismeri. (Horváth Ádám – Részlet az előszóból)

A Bogár utcai villa a Rózsadomb fennsíkján állt, szép, gondozott kertben. Ez rögtön megtetszett nekünk. Méretei, beosztása egyaránt lehetővé tették 45 gyermek beszállásolását, ide fiúkat hoztunk 2-19 éves korig, de többségük kamasz volt. Az otthont kezdetben Benes Lujza vezette, majd az ő Svájcba utazása után Stiasny Éva. A Bogár utcai otthon látszott a legproblematikusabbnak valamennyi között, védenceink testvéri összetartással, közös munkával mégis le tudták győzni a legnagyobb nehézségeket is. Helytálltak a legsúlyosabb veszedelemben, és már akkor megvetették szellemi alapjait a majdani Gaudiopolisnak. (Sztehló Gábor)

Hogy miként menekültek meg a Bogár utcai otthon lakói Budapest ostroma idején, azt meséli el a könyv.

English Summary:

The book tells how the residents of the orphanage on Bogár Street escaped during the siege of Budapest in 1944-1945.