Product Overview
Elbeszélések 5. / AUTHOR: KRÚDY GYULA / PESTI KALLIGRAM KFT 2010 / Kötött
ISBN: 978808101299 / 978-808101299
PRINTED IN HUNGARY
LANGUAGE: HUNGARIAN / MAGYAR
A sorozat szerkesztői: Kelecsényi László és Bezeczky Gábor.
A kötetünkben közölt Krúdy-elbeszélések az 1898-as év kora tavaszától késő őszéig tartó időszakát ölelik fel. Krúdy ekkor még mindössze húszéves, de már egyáltalán nem nevezhető kezdőnek: a legtekintélyesebb és legnagyobb példányszámú budapesti lapok állandó munkatársaként megbízható rendszerességgel ontotta írásait. Sorozatunk korábbi darabjaihoz hasonlóan ezúttal is méltánytalanul kevéssé ismert és kevéssé méltányolt műveket adunk közre. A kötetben olvasható elbeszélések nagyobbik része most jelenik meg először könyv formában. Közülük némelyekről eddig még a Krúdy-bibliográfiák sem tudtak. A számtalan egyaránt érdekes részlet mellett nyilván nem fogja elkerülni a Krúdy-értők figyelmét az a mű sem, mely az író egyik legjobban ismert elbeszélése korai változatának tekinthető. A Régi alkonyat című írás helyszíne Podolin, szereplői a piarista iskola diákjai, tanárai, egy lány – és a Poprád, mely a klastrom alatt „zuhog, mintha igazán olyan nagy veszedelem rejtőzködnék benne. Mindenütt tiszta és kavicsos feneke látszik, de itt, hol nagy, egymásba rótt fenyőgerendák zárják el őt régi útjától és terelik egyenes irányba, ott mély és sötét. A nagy hársak alatt, amik túlnőttek a kolostor magas falán, kőfeszület őrködik az erre járókra. A sűrű lombok felett a vörös bástyája emelkedik a vén klastromnak, amelyiknek pókhálós ablakain a szél jár be, és a csókák, amik Lengyelországból jövet itt pihennek meg utazásaikban.” Az idézett részlet is mutatja: már ezekben az elbeszélésekben is jelen van Krúdy jellegzetes hangütése.
A nemesi származású szécsény-kovácsi Krúdy család sarja. 1878-ban született Nyíregyházán. Az elemi iskolát (1883–1887) szülővárosában, a gimnáziumot Szatmárnémetiben (1887–1888) és Podolinban (1888–1891), majd ismét Nyíregyházán (1891–1895) végezte. Itt érettségizett 1895 júniusában. Rövid ideig Debrecenben, majd Nagyváradon újságíró. Még nem volt húszéves, amikor első novelláskötete (Üres a fészek és egyéb történetek) megjelent. Munkatársa számos folyóiratnak és a Nyugatnak is. Országos hírt és igazi közönségsikert a Szindbád-sorozat és az 1913-ban megjelent A vörös postakocsi c. regénye hozott neki. Pályája a 20. századi magyar irodalomban sajátos jelenség. Kifejezésre jut benne a késői romantika kiteljesedése éppúgy, mint a modern, impresszionisztikus és a realizmus egy sajátos, rendkívül egyéni formájáig eljutó társadalom- és lélekábrázolás.
1892-ben diáktársaival megalapította a Nyíregyházi Sajtóirodát. Ebben az évben jelent meg első novellája a Szabolcsi Szabadsajtóban. 1893-ban riportsorozatot készített a Pesti Naplóban a hipnózis-tragédiáról. 1895-ben a Debreceni Ellenőr, majd három hónap múlva a nagyváradi Szabadság munkatársa lett, riporter és korrektor. 1896 májusában elhagyta Nagyváradot, hazament, majd Budapestre költözött. Szeptemberben a Képes Családi Lapok novellapályázatán első díjat nyert. 1897-ben havonta 7-8 novellája jelent meg. Az Egyetértésbe és a Fővárosi Lapokba dolgozott. Megjelent első novelláskötete, az Üres a fészek.
1899. december 27-én Budapesten, az Erzsébetvárosban feleségül vette Spiegler Bella tanítónőt, majd 1919-ben elvált től, s július 12-én Budapesten, a Ferencvárosban nőül vette, a nála 21 évvel fiatalabb Rózsa Zsuzsannát.
1914-ben, a háború kitörésekor átmenetileg hazaköltözött családjához. Vidéken előfizetőket próbált szerezni Összegyűjtött Műveinek a Singer és Wolfner által tervezett kiadásához. 1916-ban megkapta a Székesfőváros Ferenc József irodalmi díját. 1918-ban kiköltözött a Margit-szigetre. 1919-ben nagy riportot készített a kápolnai földosztásról, s aktívan részt vett az őszirózsás forradalomban. 1920–21-ben, a tanácsköztársaság bukása után a sajtóban hajsza indult ellene.
1926–27-ben legalább tíz éve lappangó betegsége ledöntötte lábáról, és a Liget-szanatóriumba került. 1930. január 18-án Baumgarten-díjat kapott, de akkor már nagyon el volt adósodva. Az élet álom című kötetét saját költségén kellett kiadnia. Szigeti lakását felmondták, május 28-án családjával Óbudára költözött. 1931–32-ben szegényes körülmények között élt. Újra rászokott az italra. 1933 tavaszán az egészsége rosszabbodott. Szíve, gyomra, mája kezdte felmondani a szolgálatot.
Krúdy Gyula 1933. május 12-én, hajnalban hunyt el, élete 55. évében. Temetésén a hivatalos Magyarország képviselői nem vettek részt.
