Asszonyokkal nem lehet vitázni - Móricz Zsigmond / Lappangó Művek / Szépmíves kiadó / Hardcover 2017 / Short stories, poems, news articles by Zsigmond Móricz

Hardcover 2017

ISBN: 9786155662348  /  978-6155662348

ISBN-10: 6155662347

PAGES: 400

PUBLISHER: Szépmíves kiadó

LANGUAGE: Hungarian / Magyar

Hungarian Description:

Irodalmi szenzáció. Az ismeretlen Móricz. Lehet-e egy tollforgató művészről hiteles pályaképet festeni, ha csak részleteiben ismerjük életművét? Nyilvánvaló, hogy a száz százalékos szövegismeret csak megközelíthető ideál lehet, de minél teljesebb, annál hitelesebb az írói profil. Minden bizonnyal másképpen értékeljük alkotói indulását, ha ismerjük lappangó zsengéit - állapítja meg Urbán László irodalomtörténész, a kötet összeállítója.
Novellák, karcolatok, publicisztikák, jelenetek, vallomások és nyilatkozatok: megannyi Móricz-arc, megannyi téma: sok-sok tucat hevenyészett, kiadatlan és kötetbe nem rendezett írás. Az időszak a századforduló monarchiájától a világháborún és a Tanácsköztársaságon keresztül a Bethlen-korszak végéig tart, térben a millenniumi Budapesttől Debrecenen át a tündérország Erdélyig, és vissza, az Alföld és Tisza vidékétől a fővárosi lokálokig, színpadokig. A filmről, színházról és irodalomról tett vallomásai, kritikáinak és közéleti tárcáinak egy része egészen a háborús időkig tartó időszakról vallanak, így kiváló képet adnak a Horthy-rendszer utolsó éveiről is. Móriczot gyakran érte a vidékiesség, az elavult tematikusság, az idejétmúlt konfliktusok felelevenítésének vádja: mintha nem is a 20. században élt volna. Az utóbbi időben fellelt írások tökéletesen rácáfolnak erre, minden írónk közt ő mondja a leglesújtóbb kritikát a magyar társadalomról, ő mutatja fel legvérzőbb sebeinket, mégpedig azokon a társadalmi rétegeken, melyeket eddig az egészség, az érintetlen épség illúzióival vettünk körül. Tökéletesen aktuális akkor is, amikor felméri a haladás, a modernizálódás okozta veszteségeket: eltűnt a népviselet, az autentikus népművészet, a népzene, a népszokás, haldoklik a magyar konyha.
Móricz művészete bizonyítja, hogy felnövekedett az európai témákhoz, így például hallatlan érzékenységgel ábrázolja az új nagyvárosi "nőtípust", a mondén, tőzsdéző és morális értékeit pénzre váltó, minden idealizmustól mentes, "felszabadult" nőt.
"Nem akkor vagyok magyar író, a magyarság írója, ha vissza akarom kergetni őket az elhagyott útra, cifra szűrbe és a jobbágyságba ?, hanem akkor, ha megértem, hogy ma mit akar, és segítségére akarok lenni ebben a magára vállalt új életben. A magyarok, úgy látszik, teljesen ki akarnak költözni Ázsiából ? de akkor segítsünk nekik, hogy európai ember lehessen belőlük. Nem múzeumi magyarságot kell megőrizni ebben az életben, hanem élő magyarságot, amelyik méltó tagja legyen a világ kultúrájának." 

About the Author:

Zsigmond Móricz (29 June 1879, Tiszacsécse – 4 September 1942) was a major Hungarian novelist and Social Realist.

Zsigmond Móricz was born in Tiszacsécse in 1879 to Bálint Móricz and Erzsébet Pallagi. On his mother's side, he came from an impoverished but ancient noble family while his father was the descendant of serfs. He studied at Debreceni Református Kollégium (1891–1893), Sárospataki Kollégium (1894–1896), and in Kisújszállás and Szakoly (1896–1898). In 1899, he enrolled at Debreceni Református Kollégium to study theology, but transferred into law after only six months.

In 1903, he began to work as a journalist at the newspaper Az Újság, remaining there until 1909.

During the revolutionary government after World War I, he was vice president of the Vörösmarty Academy. After its fall, his plays were not performed in the National Theater, and his work was published only in Nyugat and Az Est. At the end of 1929 he became the prose editor for Nyugat.

In 1905 Moricz married Eugénia Holics. Suffering from depression, she committed suicide in 1925. He married for a second time in 1926 to Mária Simonyi.

His novels expressed the lives of the Hungarian peasantry and dealt with issues of poverty.

MÓRICZ ZSIGMOND
Tiszacsécse, 1879. június 29. – Budapest, 1942. szeptember 5.

Sárarany, Légy jó mindhalálig, Barbárok, Rokonok, Úri muri. Mennyire ismerjük az írót és mennyire az embert? A XX. századi realista prózairodalom egyik legnagyobb alakja, Móricz Zsigmond.

“Húsz év gyermekkor, tapogatózó ifjúság, az élettel korai véres súrlódás, gondolatcsirák kihajtása, élmények kínok közötti beszívása és elraktározása az elmében. Tíz év indulás az irodalmi pályán, keserves munka, az utak nyugtalan keresése, szüntelen küzdelem a siker elébe álló külső és belső akadályokkal. Ezután húsz év alkotás, de nem az elért siker nyugodt élvezésével, hanem folytonos harcban önmagával, korával, környezetével, az értetlenséggel és érteni nem akarással. Ez Móricz Zsigmond ötven éve.” (Schöpflin Aladár: Móricz Zsigmond ötven éve)