"... a róna, hol születtem" - A Petőfi-szülőhelyvita by Molnár Péterné / The debate about the birthplace of Sándor Petőfi / Helikon kiadó 

Paperback 2013

ISBN: 9789632274539  /  978-9632274539

ISBN-10: 9632274539

PAGES: 130

PUBLISHER: Helikon kiadó

LANGUAGE: HUNGARIAN / MAGYAR

Hungarian Summary:

Molnár Péterné a modernkori magyar irodalomtörténet máig tisztázatlan kérdésére keresi a választ. A könyv teljességre törekedve bemutatja azokat az érveket, amelyek Kiskőrös, Kiskunfélegyháza és Szabadszállás mint születési hely mellett szólnak. A felsorakoztatott bizonyítékok alapján talán megadhatjuk a választ a kérdésre.

Az igazság kiderítéséhez hozzájárult Tóth Sándor helytörténeti kutató több évtizedes kutatómunkája, amelyet Petőfi és szülei szabadszállási életének kutatására fordított. Petrovits István 1818-ban érkezett Szabadszállásra, és 1841 tavaszán költözött el innen.

Hogyan, miért hagyhatták figyelmen kívül a korábbi kutatók azokat a tényeket és levéltári bizonyítékokat, amelyekkel most megismerkedhet a téma iránt érdeklődő olvasó?

MOLNÁR PÉTERNÉ: „…a róna, hol születtem” - A Petőfi −szülőhelyvita könyvéről a MAGYAR NAPLÓ áprilisi számában megjelent recenzió Dr. HEGEDŰS IMRE JÁNOS író, irodalomtörténész írása

 „ Utoljára Szabadszállásra mentem”  

 Molnár Péterné: „a róna, hol születtem”… A Petőfi szülőhelyvita. Helikon, 2013.

 A bartóki modell szerint az életben, a költészetben még volt helye a csodának. Juhász Ferenc is szétpillantott a titkok szádából ( A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából), sNagy László Csodák csodája nagy verse (és egész életműve9 a realitás végső határát feszegeti.

   Azután a száraz racionalizmus, a földig érő materializmus, újabban a posztmodern jégkorszak leperzselt minden legendát, misztériumot, idealizmust, száműzte Platón „világlelkét”, demiurgoszát, a „tiszta észt”, emiatt félve, szorongással közeledik−írástudó és földi halandó egyaránt−a megfoghatatlan,a nem érzékelhető szubsztanciákhoz.

   Petőfi Sándor és József Attila. Két zseniális elme, más kor, más világérzés, más létértelmezés fiai, mégis, különös módon, teljesen véletlenül (?) egy településnév összekapcsolja őket, mint Szent Lajos király hídja egyik partot a másikkal:

   Szabadszállás „Utoljára Szabadszállásra mentem”

                                         (Kései sirató)

   Istené a szállás- mondták és mondják ma is a Székelyföldön az úti vándornak. Valóság fölötti töltete van a szónak, kétszeres szabadság−paradigma: „Szabad, mint a madár, és „ Száll, mint a gondolat”.