Szeretlek, mint medrét a folyó by Enzsöl Ellák / Gondolatok a szerelemről / Szent Gellért Kiadó és Nyomda / I love you like a river loves its bed / Thoughts on love

Paperback 2017

Pages: 160

Product code: Enzsol1

ISBN: 9789636967383  /  978-9636967383

ISBN-10:  9636967385

Publisher: Szent Gellért Kiadó és Nyomda

Language: Hungarian / Magyar

Hungarian Description: 

Részlet a könyből.

A szenvedő szeretet

A szenvedés életünk legérzékenyebb mérlege. Megmutatja, hogy mennyit érünk, hol tartunk, mit jelent a hitünk, s azonnal jelzi azt is, hogy mennyire szeretünk.
Amikor az esküvőn a feszületre tett kézzel azt ígéri egymásnak a fiú és a leány, hogy „semmiféle bajban el nem hagyjuk egymást”, azt fogadják meg:
„Akkor is Veled leszek, ha majd nem lesz könnyű”. Vállalják: „Sorsod mostantól az én sorsom, aki pofon üt Téged, az engem üt meg, betegséged az én bajom, bármi történik Veled, az megduplázva az enyém.”
A könnyű műfaj hívei fényes ruhába öltöztetik a szerelmet, s úgy dalolnak róla, mintha örökké jegyben járna a boldogsággal. Pedig soha senkit sem szeretett igazán az az ember, aki még nem szenvedett a szerelmese miatt. Nincs olyan kapcsolat, amelyből hiányozna a szenvedés, s bármily megdöbbentően hangzik;
Akinek mindegy az, hogy mi történik a másikkal, az még nem szeret. Ha szeret – tehát nem mindegy neki a másik sorsa –, akkor kitakarta a szívét egy sereg kínnak, amikor beengedte magába mindazt a bajt, ami a Társát érheti.
Aki a szenvedésről nem mer beszélni, az a szeretetről sem szólhat. Aki őszintén beszél a szeretetről, az ismeri a vele járó kereszteket is.
Hogy kereszt nélkül nincs boldogság, azt legjobban az egymást szeretőknek kell érezniük. Minden boldog szeretet a boldogtalanság kockázatával jár, mert csak az az ember tehet bennünket boldoggá, aki miatt – ha bajban van – boldogtalanok leszünk.
A másik emberért szenvedni képes szeretet már Jézus szeretetével rokon, hiszen azt csinálja, amit Jézus tett az Ő jegyeséért, az Egyházért.
A szenvedő szeretetnek sokféle állomása van, s jó, ha ismerjük a leggyakoribb megállókat, nehogy váratlanul érjen bennünket a találkozás.

Szenvedni: Miatta
„Uram, akit szeretsz, beteg” – üzeni Jézusnak a testvéréért aggódó Mária és Márta. Ebben az aggódásban, valamint Jézus magatartásában egyszerre tapintható a szeretetnek ez a szépséges gyötrelme: szenvedni a másik teremtmény miatt. Három szenvedő ember találkozása ez a jelenet, mindhárman egyazon okból szomorúak: Lázár kínja az ő keresztjük is.
Egy idegen ember szenvedése láttán is megremeg a szív, mennyivel inkább szívet tépő a hozzánk közel állók szenvedése!
– Miért vagy szomorú? Mi bajod van? – kérdik munkatársaid, s te egy ideig makacsul hallgatsz, aztán elkap a régóta fojtogató sírás: beteg a párod. Mostanában rosszul néz ki. Nem akar orvoshoz menni. Magad is félsz attól, mit mondhat az orvos, pedig jól tudod, a halogatás csak növelheti a bajt.
Aki szeret, az megtanul szenvedni. Ha addig nem ismerte a keresztet, a szeretet majd a vállára rakja.

Aki a bajban magadra hagy, az sohasem szeretett téged igazán.

Szenvedni: Tőle
„Csupa ideg” asszony ül a presszóban – lehet vagy harmincéves – egyik cigarettáról a másikra gyújt, és panaszkodik a barátnőjének. „Annyit szenvedek tőle, hogy az már borzasztó! Meddig kell még elviselnem őt? Hol a határ? Iszik, nőzik, kártyázik, s olyan, mint egy vadállat…”
Hallhatóan barátnője az egyetlen „készülék”, aki még veszi az adást, a mindig ugyanarról a szenvedésről szóló beszámolót, azt a bajt, ami belülről tesz tönkre.
Ha baja van annak az embernek, akit szeretünk, akkor miatta szenvedünk, ahogy szenvedett az ősegyház az üldözések alatt. Ha azzal az emberrel van baj, akit életünk társának választottunk, akkor tőle szenvedünk, ahogy szenvedett az egyház az eretnekségek miatt. A belső baj veszélyesebb a külsőnél. A betegség külső támadás, s ezért kibírhatóbb, mint egy „kibírhatatlan alak”.
„Pokol az életem” – mondja Z. presszóban a fiatalasszony. Ezt a poklot elviselni, ebben a pokolban élni – sőt! –, itt győzni hanggal, mosollyal, türelemmel: emberfölötti vállalkozás! Csak az Istenbe kapaszkodó igazak képesek rá.

Szenvedni: Vele
A szenvedő: érzékeny ember. Megérzi, hogy nem csak ápolónő vagy mellette, aki tisztességgel teljesíti a kötelességét, hanem „belülről” fogadtad őt el, szenvedésével együtt vállalod őt. Tehát: egyek vagytok a bajban, és ettől az egységtől máris vesztett súlyából az a baj. Az igazi szeretet elképzelhetetlen együtt szenvedés nélkül.
Hányszor hallottam a kiábrándult szöveget: „Borzasztóan unom már, de azért becsülettel teszem a dolgom. Mit csináljak?” A test és az idegek valóban belefáradhatnak a „nonstop” törődésbe, és sokszor többet szenved a beteg mellett szorgoskodó a betegnél, főleg ha gorombaság a „fizetsége”. De hősies példák igazolják, mire képes a másik szenvedését teljes egészében magára vevő szeretet: megkönnyíti mások terhét, miközben rajta súlyosabb van.

Szenvedni: Érte
Valahányszor imádkozzuk, hogy „értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért” mire vállalkozott Jézus, meg kellene kérdeznünk magunktól: „Na, te »nagy keresztény«, mit vállalsz azokért, akiket szeretsz?”
Ott van-e a lelkiismeret-vizsgálatunkban a kérdés: Tudok-e áldozatot hozni szeretteim boldogságáért, életéért, üdvösségéért?
Mi olyan könnyen kimondjuk azt, hogy „mindent megteszek érte…” Vajon miből áll ez a „minden”? Mi fér bele? Ott rejlik-e mögötte a szenvedésre is képes bátorság? Az a magatartás, amikor érte és helyette tudok szenvedni? Amikor érzékenynek kell lenned egy érzéketlen alak helyett, tapintatosnak egy sündisznó mellett, s amiatt kell sírnod, amiért neki nincsenek könnyei!
Nincs boldog szeretet szenvedés nélkül.