A nagyközönség által főként a Művészetek Völgye vezetőjeként ismert Márta István egyesek szerint a kortárs zeneszerzők egyik legtehetségesebbje, mások viszont csak ügyes koppintónak vagy egyszerűen életművésznek tartják. Egy dolog biztos: a kortárs-, a színházi és a filmzene területén, valamint az apró falu, Kapolcs életében jelenléte nem negligálható.

Márta  (aki a nyolcvanas években zömmel Márthaként írta nevét) pályája során igen termékenynek és sokoldalúnak bizonyult. Kezdetben főként a zeneszerzésre koncentrált, később több vidéki teátrumban volt művészeti vezető, 1998 óta az Új Színház igazgatója. 1988-ban a később Művészetek Völgyévé terebélyesedő kapolcsi napok megálmodója, főszervezője. Bő háromszáz film- és színpadi zene fűződik a nevéhez. Ahogy fogalmazta egyszer, ő az életét építi, s ennek csak egy része a zeneszerzés.

A "Támad a szél" / "Kapolcs riadó" lemez mindenesetre e színes életpálya egyik jelentős állomása. 1985/86-ban vették fel, Kapolcson és környéke, rajta egészen rendkívüli, zenei világában és habitusában erősen sokszínű társaság verődött össze. A két alkotótárs, a hangskiccekért felelős Bernáth(y) Sándor és a szövegeket jegyző Szkárosi Endre mellett többek kötött Cseh Tamás, Dés László, Nagy Feró, Sebestyén Márta, Szemző Tibor, Török Ádám és az Amadinda szerepel rajta, általában nem a megszokott zenei környezetében.

"Elektropleinair hangnapló", jelzi az LP alcíme, hangzatosan, de lényegre törően. Ahogy Sebestyén Márta által énekelt erotikus műnépdal és a moldvai csángó öregasszony régies siratkozása egymásba fonódik; ahogy a helyi fatelep gépeinek zakatolása keveredik a légies szaxofonfutamokkal; ahogy a neves kompánia a kocsmában pattogó álcsasztuskát énekel, ahogy a nyári zsongó mezőn át beszűrődnek a falu zajai - mind-mind különleges, egyedi és megismételhetetlen pillanatok sorozata. Minden tétel külön történet egyben, hamisítatlan mártai eklektikával, szónikus gesztusokkal és fordulatokkal. Semmi erőlködés, semmi izzadságszag, csak szabad utat engedve a zenei és szellemi folyamatoknak.

„A Hangnapló érzések, dokumentumok hordalékából rögtönzött időleges kiállítás, a természettel megszűnő kapcsolat feltérképezése” Mártha István, 1986

A zenetörténeti jelentősségű album 1998-as remaster CD újrakiadásán bónuszként helyet kapott még a közel félórás, öt tételes "Az üvegfúvó hetedik álma" című szvit.