• Conductor – Edmond De Stoutz
• Orchestra – Zürcher Kammerorchester
• Violin – André Gertler

Guiseppe Tartini (Piranó, 1692. április 8. – Padova, 1770. február 26. ) olasz barokk zeneszerző, hegedűművész és legendás hegedűtanár.
Szülei papi pályára szánták, de a fiatal Guiseppe inkább jogi tanulmányokat folytatott a padovai egyetemen. Léha élet élt, több botrány főhőse volt. Kedvelt időtöltése volt a vívás, eredetileg vívóiskolát akart alapítani. Titokban eljegyzett egy zenetanárnőt, akit később szülei tiltakozása ellenére feleségül is vett. Ténykedéseit nagybátyja, Padova püspöke nem nézte jó szemmel. A püspöknek végül sikerült elérnie, hogy Tartini bevonuljon az assisi kolostorba, ott tanult meg hegedülni az egyik paptól.

Hegedűjátékával 24 éves korában lépett a nyilvánosság elé első ízben. Velencében a Mocenigo-palotában. Játékával nagy sikert aratott. A közönség tagjai között volt Francesco Maria Veracini is, aki felismerte benne az ígéretes tehetséget, és tanítványául fogadta. Néhány évi szorgalmas és elmélyült tanulás meghozta a gyümölcsét: 1721-ben kinevezték a padovai Szent Antal-bazilika első hegedűsének. Ekkor már egész Európában elismert hegedűművész volt.

Zeneelmélettel is foglalkozott: 1714-ben felfedezte a kombinációs hangokat, amelyeket Tartini-féle hangoknak is nevez az utókor. Ezek olyan hangok, melyek két hang együtthangzásából erednek és melyek rezgési száma vagy a két hangrezgési számának összege, vagy azok különbsége.

1723-ban Kinsky grófnő Prágába hívta, hogy vegyen részt II. Károly cseh király (VI. Károly német-római császár) koronázási ünnepségein. Két évig működött a cseh fővárosban, mint Kinsky grófnő zenekarának karnagya. 1726-ban visszatért és megalapította világhírű hegedűiskoláját. Hegedűpedagógiájának legfőbb titka a vonósvezetés új módszerében rejlett. Pedagógiai tapasztalatait elméleti munkáiban tette közzé. Különös figyelmet szentelt a hangszeres ékesítések kivitelének.

Egymást érték a külföldi meghívások, de Tartini 1726 után többé nem hagyta el Itáliát. Padovában halt meg 78 éves korában, 1770 február 26-án. Műveinek túlnyomó többsége (versenyművek, szonáták,triószonáták, néhány vokális darab) kéziratban maradt az utókorra.

Gertler András - violin
Zürich Chamber Orchestra
directed by Stoutz Edmond

5 Versenymű hegedűre, vonosószenekarra és basso continuóra /
5 Concertos for Violin, Strings and Basso Continuo 5

Kadenziák / Cadenzas by: Giuseppe Tartini (4-6, 13), André Gertler (1, 3, 14, 15)
Tartaini kadenciáit átdolgozta / Tartini's cadenzas reworked by:
André Gertler (7, 9, 10, 12)

1. F-dúr / in F major D.68
1 I. Allegro assai (4´32")
2 II. Andante (4´23")
3 III. Presto (3´49")

2. G-dúr / in G major D.83
4 I. Allegro (5´40")
5 II. Andante (3´37")
6 III. Allegro (4´18")

3. D-dúr / in D major D.30
7 I. Allegro presto (5´21")
8 II. Andante cantabile (3´20")
9 III. Allegro (5´14")

4. A-dúr / in A major D.95
10 I. Allegro presto (6´02")
11 II. Grave (3´24")
12 III. Allegro (5´16")

5. D-dúr / in D major D.24
13 I. Allegro assai (6´02")
14 II. Adagio (4´41")
15 III. Presto (4´18")